Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Czégény Istvánné - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. II. rész
A Jászkunságban, 1750-ben a legtöbb malom Kisújszálláson, Madarason és Túrkevén volt, ahol 4-4 szárazmalom kövei forogtak, Karcagon számuk csak 3, Kunszentmártonban is 3, Kunhegyesen 2, Ladányon pedig l.6 A malomipar nagyarányú fejlődésére a Nagykunságban az élővíz hiánya miatt nem volt lehetőség, ezért a század végére ugrásszerűen megnőtt a szárazmalmok száma. Karcagon az I. katonai felmérés szerint már legalább 12 szárazmalom dolgozott (1857-ben azután számuk 41-re emelkedett). A XVIII. század közepén már a megye minden helységében működött malom. A Jászságban jelentős számú vízimalom őrölte a gabonát, a szárazmalmok jelentősége inkább a Zagyvától távol fekvő településeken (Apáti, Kisér, Ladány) a meghatározó. A Nagykunságban egyértelműen a szárazmalmok aránya a nagyobb, ugyanakkor a Tisza mellett fekvő településeken és Szolnokon már hajómalmok is végezték a gabona őrlését. A Jászság a malomipar szempontjából kedvezőbb helyzetben volt, mint a Nagykunság. A területén keresztülfolyó Zagyva és Tárná kiváló lehetőséget biztosított a nagyobb teljesítményű vízimalmok építésére. Jászberényben már a török uralom alatt dolgozott öt vízimalom, a XVIII. századtól pedig legalább három vízimalomról van tudomásunk. De vízimalmok kerekei forogtak Jászárokszálláson, Jászfelsőszentgyörgyön, Jászjákóhalmán, Jásztelken, Jászalsószentgyörgyön és Jászdózsán is.7 A jásztelki vízimalomban őrölt liszt minősége kiváló lehetett, hiszen ide még az apátiak is átjártak őröltetni. Mezőtúron, Kunszentmártonban és Túrkevén is tudunk vízimalom létezéséről. A túrkevei vízimalmot már 1476-ban említi írásos forrás.8 A nyolc kőre járó malom nem csak helyi, hanem országos viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozott. A vízimalmokkal szemben a haj ómalmok nagy előnye, hogy változtathatják helyüket. A szélesebb, bővizű folyókra építették őket, így kerültek a Tiszára. Szolnokon 1812-ben a város intézkedett a Tiszán dolgozó hajómalmok elhelyezéséről, számuk ekkor 25 volt.9 Az 1840-es években legalább 48 hajómalom kelepeit a folyón. Virágkoruknak a gőzmalmok megjelenése vetett véget. 1890-ben összeírták a Tiszán dolgozó hajómalmokat. BAGI Gábor: A Jászkun Kerület településeinek leírása 1750-ben. In: ZOUNUK 10. Szolnok, 1995. 7 MNL JNSZML Jászkun Kér. ir. 1809. Fase. 1. No. 1422. Fasc. 2. No. 444. BENEDEK Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai. Szolnok, 2004. 75. p. MNL JNSZML Szolnok ir. Tanácsülési jkv. 1812-1815. 1812. március 7. 635. p. 1809. Acta Insurrectionalia 11
