Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Czégény Istvánné - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. II. rész
CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ - SZIKSZAI MIHÁLY ADATOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE ÉLELMISZERIPARÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ II. rész Malomipar Régi idők malmai a megyében Ha valaki - akárcsak átutazóban is - napjainkban Karcagon jár, okvetlenül nézze meg a Gál-féle szélmalmot. A szépen rekonstruált épület, az eredeti állapotukban helyreállított vitorlák híven mutatják be a megyénk területén egykor tucatszámra működő régi malomtípusok közül a szélmalmokat. Szárazmalom sajnos nem maradt meg, de Jászalsószentgyörgyön - ha hinni lehet az elbeszéléseknek - még ma is áll a hajdani vízimalom épülete. A malmokat a magyar ember szent és kiváltságos helynek tartotta. Sokáig olyan menedéknek tekintették őket, ahol még a bűnözők is oltalmat kereshettek. A malom épületében lopni, káromkodni, szeszes italt tartani, duhajkodni súlyos vétségnek számított. Az egyház és a világi hatóságok gondosan ügyeltek a malmok társadalmi szerepére. A régmúlt idők malmait a használt energiaforrás alapján a következő csoportokra oszthatjuk: emberi és állati erővel működő malmokra, szárazmalmokra, vízenergiával működő malmokra, vízimalmokra, illetve hajómalmokra és szélenergiával működő malmokra, szélmalmokra.1 Jász-Nagykun-Szolnok megyében eddigi ismereteink szerint valamennyi felsorolt malomtípus működött. A szárazmalmoknál a legelterjedtebb típus a lóval vontatott szárazmalom volt. Ez rendszerint két részből tevődött össze: az egyik a járószín (keringősátor) a másik a malomház. 1 PONGRÁCZ Pál: Régi malomépítészet. Bp., 1967. 57-83. p. 9
