Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A Tisza elfeledett árvízi hajósa – Nyárádi Hartl Ede
pápai bullát. E szerint „a kassai és szatmárnémeti új püspöki egyházmegyék alkottatván, az egri püspöki szék érseki és metropolitai rangra és hatóságra emeltetik, úgy hogy hatósági körébe a két új püspöki megyén kívül, még a szepesi és rozsnyói is bevonatott. ” Az új püspöki megyék akképpen kerekíttettek ki, hogy „Abaujvár, Sáros és Zemplén vármegyék 149 anya-, 49 fiókegyházzal, 22 148 kath. lélekkel a kassai püspökségnek, Szatmár, Ugocsa, Ungvár, Bereg és Máramaros megyék 58 anya- és 9 fiókegyházzal, 39 091 kath. lélekkel a szatmárnémeti püspökségnek legyenek alkotó részei. ”.10 A többi maradt az egri érseki egyházmegye hatósága alatt. Az újonnan alakult két püspökség javadalmai közül számunkra a szatmári érdekes, hiszen ehhez csatolták Heves vármegyéből Tiszanána, Kömlő, Kisköre, Sarud, Tiszahalász falvakat, Magyarad és Hídvég pusztákat. A szatmári püspökséghez tartozás idején is a legfőbb megélhetési forrás a halászat maradt. „Kenyértermő földjük nem volt, mert a Tisza minden évben ismétlődő áradása körülvette a dombra húzódott kis falut, s csak rét és legelő maradhatott utána. Kenyérnek valót leginkább csak pénzért vettek. Volt, aki a Tiszán túl árendált, vagy földet vett, de a legtöbbje - s volt rá eset, hogy a község bírója is részes aratónak szegődött Debrecenbe. Aratás után meg kocsiba fogtak négy lovat, ugyanannyit a saroglyához kötve elindultak részért nyomtatni. A Nyírséget is bejárták a nyomtatólovaikkal. S mikor a lovak felhíztak a munka alatt, mert hát nem kötik be a nyomtató ló száját, akkor jó áron el is adott belőle a gazdája. Néha háromszor is fordult a kocsi a résszel, mikorra hazaértek, de már akkor az első hó is leesett. Megkezdődött a halászat. Télen, meg kora tavasszal még Kassáig is eljártak a hallal, Miskolcra meg állandóan szállítottak. így került aztán egy kis pénzmag a házhoz. ”H A fenti visszaemlékezés is bizonyítja, hogy Tiszahalász lakosainak megélhetése majd’ egy évezreden keresztül a Tiszához kötődött. Az állattartás - amely majd csak a XX. század elejétől vált erőteljesebbé -, mindvégig kiegészítő tevékenység maradt a halászattal szemben. A Tisza és árterei évszázadokon át biztosították a megélhetést a halásziak számára. A XIX. század utolsó harmadára viszont az addig életet adó folyó egyszeriben az ellenségükké vált. 10 11 78 SZEDERKÉNYI Nándor: Heves vármegye története IV. köt. Eger, 1893. 321. p. JUHÁSZ Lajos: Újlőrincfalva község története. Kézirat. Újlőrincfalva, 1936. 1-13. p.
