Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

ADATTÁR - OLÁH ANDRÁS PÁL: Újabb adalékok a Szolnok elleni 1944. június 2-i amerikai légitámadás történetéhez

civil és német közegek szerint a légvédelem nem működött, illetve nem látszódott az aktivitása a pályaudvarokról, valamint a németek június 7-én kelt jelentése alapján a tüzelőállásokban nem volt lőszer! Sőt, a polgári közegek szerint mindez amiatt volt, mert az éjszakai támadás alatt a heves tüzelésben a légvédelmi tüzérség egyszerűen kifogyott a lőszerkészletéből,31 vadászgépek pedig egyáltalán nem tevékenykedtek a térségben a támadás alatt.

Szolnok légvédelmét 2 db légvédelmi ágyús üteg (a 202/1. és 202/3. sz.), és 12 db légvédelmi gépágyú a 202/8. ütegből látta el, ezen kívül egyes források alapján ismeretlen számú és típusú löveg volt kivezényelve a 206/15. és 132/1 sz. ütegtől a közúti híd védelmére.32 Az ágyús ütegek a Tisza híd légvédelmét, míg a gépágyúk a híd és a pályaudvarok légvédelmét látták el, és bizonyos, hogy a támadáskor elegendő, illetve inkább bőséges mennyiségű lőszerrel rendelkeztek. A támadó repülőgépekre a források szerint 61 db lövést adtak le az ágyúk. A lőállások nem tudni, hogy pontosan merre voltak, de annyi bizonyos, hogy ha közvetlenül a Tisza híd környékén voltak elhelyezve, akkor sem lehettek légvonalban 6 km-nél messzebb a pályaudvaroktól, a gépágyúk pedig ennél bizonyosan jóval közelebb voltak kihelyezve. Ha az ágyúk valóban tüzeltek, az tehát több km-rel messzebb volt a célterülettől és valószínűleg takarásban is, tehát az, hogy a pályaudvaron tartózkodó vasutasok, vagy német katonák a tűztevékenységet nem észlelték vizuálisan, igazából nem is igazán meglepő, egyébként is a légiriadót követően már az óvóhelyeken kellett tartózkodniuk, vagy azt kellett keresniük.33 A rárepülés iránya, a repülési magasság, a repülési sebesség, valamint a rendszeresített légvédelmi lövegek lőtávolságának ismeretében vállalkozhatunk a légvédelmi ütegek

Lásd: a 6. és 9. sz. dokumentumot. ; 10886/1944. VII.rés. sz., Belügyminisztériumi levéltár K szekció, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Továbbiakban: MNL OL); Erre az 1944. június 23-án kelt minisztériumi megkeresésre induló vizsgálat eredményezte a 6. sz. dokumentumot.

Lásd: 6. sz. dokumentum és 7259/Ksz. Hdm. 944, Vasúti műtárgyak légvédelme tbn., 1944. június 15., Központi Szállításvezetőség naplója, HL.

Ezt az elméletünket támasztja alá többek között a német tanúvallomásokon túl Tóth Béla, valamint Dr. Szalóki László visszaemlékezése is. Az első a légitámadás alatt óvóhelyen tartózkodott, mégis meg van arról győződve, hogy a légvédelem nem tüzelt, ráadásul azért, mert nem volt lőszere, míg a második kb. 12 km-re észak-nyugatra tartózkodott a támadás idején és tisztán látta a légvédelem tüzelését, majd ezt követően a bombák robbanásait. Szalóki visszaemlékezése megemlíti még a radarzavaró alucsíkok ledobását is, azonban azokat Szolnoknál nem kellett ledobni. Valószínűleg röpcédulák szórását figyelte meg a támadás alatt. MAGÓ K. 2010. 398. és 400. p.;

A propagandaanyag ledobásáról a rendőrség 1944. június 12-én jelentést tett a BM felé. M. kir rendőrség szolnoki kapitánysága 69/81-1944 sz. jelentése 1944. június 12-én, MNL OL Belügyminisztériumi levéltár (K szekció)

318