Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A Tisza elfeledett árvízi hajósa – Nyárádi Hartl Ede
nyugszik, melyről jobbra és balra kék-ezüst sisaktakarók ömlenek alá, a sisak koronájából ugyanazon két arany búzakalász nő ki. Kegyelmesen elhatározván és megengedvén továbbá, miszerint ezen czímert vagy nemesi díszjelt jövendő örök időkig többször nevezett és ezentúl már nemes Nyárádi Hartl Ede mindkét nembéli valamennyi törvényes ivadéka és maradékaival együtt. Magyarországunk s társországai valóságos, igaz, gyökeres és kétségtelen többi nemeseiként mind azon joggal, mellyel ugyanazok törvény, vagy hajdani szokás szerint éltek és bírtak, vagy élnek és bírnak, viselhesse és használhassa ezen valóságos, igaz és kétségtelen nemesi címmel, hogy Őt és mindkét nembéli valamennyi törvényes ivadékát és maradékát minden rendű, állapotú hivatalú, méltóságú és tekintetű egyének felruházottnak s díszesítettnek tartsák és ismerjék nem csak akarjuk, de kegyelmesen parancsoljuk is. Minek emlékül és örök jeléül többször említett nyárádi Hartl Edének s mindkét nembéli valamennyi törvényes ivadékának és maradékának apostoli magyar királyi függő pecsétünkkel megerősített jelen czímeres nemesi kiváltságlevelünket tartottuk kegyelmesen kiadandónak és engedendőnek. Kelt a Mi őszintén kedvelt hívünk nagyságos báró Orczy Béla valóságos belső titkos tanácsos, a magyar királyi Szent István rend középkeresztese, a norvégiai Olaf és a bajor polgári érdemrend nagykeresztese, a porosz vörös sas és a porosz korona rend I. osztályú lovagja, III. ik Károly spanyol királyi és perzsiai nap és oroszlán rend nagykeresztese, bölcsészeti és jogtudor és Személyünk körüli magyar Miniszterünk kezei által. Budapesten, Magyarországban, Szent-Ándrás hava tizennyolczadik napján, az Úr ezernyolcszáznyolcvanadik, Uralkodásunk harminczkettedik évében. ”37 Megjegyezzük: a nemesi adománylevélben szereplő 1878-as évszám pontatlan, ugyanis ebben az esztendőben nem vonult le árvíz a Tiszán - csupán december végén indult el egy kisebb áradás viszont ebben az évben építette Hartl Ede a Sarudot védő töltést. Ugyancsak hibás a Tiszahalászra és az 1879- es árvízre történő utalás, hiszen ezen esztendő utolsó napjáig az elpusztult falut el kellett hagynia az utolsó halászi lakosnak is. Mivel Tiszahalászt az 1876-os tavaszi áradás döntötte romba, s többé az újjá nem épült, ezért feltehetően az események összemosódásának, illetve a sarudi lakosokat később ért árvízi elöntéseknek a pontatlan megfogalmazásából adódik, hogy Hartl Ede tetteit ehhez a két évszámhoz köti az oklevél szövegének megfogalmazója. A Hartl család élete a nemesi rangra emelés évében alapvetően megváltozott. Felmondták a szatmári püspökséggel addig fenntartott bérleti szerződést és megvásárolták Majtényi Józseftől a Borsod megyei mezőnyárádi Hartl Ede eredeti nemesi oklevele az egri Dobó István Vármúzeum tulajdona. 93
