Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843–1849. I. rész
huszárezredhez nevezték ki.39 Görgey május 28-án érkezett meg az ezredhez Salzburgba. A Németh József őrnagy vezette első őrnagyi osztályhoz osztották be, századparancsnoka Ludwig Vernier von Rouegemont, Orchamp et Lugos báró, százados volt. A csapatszolgálat azonban már egyáltalán nem volt kedvére való. „Egész nap futkároznom kell, mivel lakásom igen messzi esik a laktanyától; ez ugyan nem árt nekem, hanem a sokféle felelősség a szolgálatban untatni kezd máris. Két napja, hogy itt vagyok, s ezalatt több összeszidást kaptam, mint eddig egész életemben. Igaz, hogy ez oly baj, mely napról napra jobban múlik; de igazán szeretnék már azzal a szolgálati phlegmával bírni, mely minden ilyen szidáskor egyet gondol magában, kettőt hallgat...”. A valóság nemigen látszott igazolni a „subalternus huszártiszt” önálló tevékenységi köréről szőtt álmokat. „Nekem magamnak minden itt oly idegenszerűnek, újnak és bizarrnak tetszik, hogy néha kételkedni kezdek, nem vagyok-e az a bolond, akinek mindaz, ami körülötte történik, csak úgy látszik, hogy van, anélkül, hogy volna... ”. Míg Bécsben nagyobbrészt németül érintkezett környezetével - még testőrtársaival is az ezrednél kénytelen volt magyarul beszélni, „mert németül meg nem ért itt senki. Azon rövid idő alatt, mióta az ezrednél szolgálok, ha nem is tettem még nagy haladást a magyar beszédben, de oly vakmerőségre tettem szert, mely akárkinek is becsületére válnék. ” Leírása szerint egy idő után a legénység „Értem”-mel felel, pedig ő maga sem érti azt, amit mondott neki. Mindez igen mulatságos lenne, folytatta, „ csak ne kísérnék oly rettentő komoly képekkel az illetők. A százados kiabál, az őrnagy harap, a közember, ha váratlanul engem meglát, összerezzen, kinyúlik oly hosszúra és egyenesre, akár csak nyársra húzták volna, és úgy néz rám, úgy néz rám, néz rám, rám! olyan nézéssel, aminővel én fognék egykor a hóhéromra tekinteni, ha ti. annak keze általi halálom lenne megírva a végzet könyvében ” - írta egyik levelében.40 Egy másik levelében nyíltan elismerte csalódását. Tréfásan ugyan, de panaszkodott amiatt, hogy elöljárói gyakorlatilag anélkül ítéltek képességeiről, hogy bármit tudtak volna róla, s úgy vélik róla, „lehetnek teoretikus ismeretei; de a gyakorlat hiányzik”. Csupán annak örült, hogy mindezt legalább a szemébe mondják. No, és időközben egyre inkább meggyőződött arról, hogy a beosztott tiszti hely betöltése egy lovasezredben „nem oly könnyű, mint némelyek vélik, kik azt hiszik, ha csizmatalpuk lószagú, s ők egypár lovat tönkretettek; azzal meg van téve minden. A lovastiszt kötelességei nagyon különfélék s eléggé fontosak arra, hogy teljesítésök tudata jutalmazó tudat 39 40 56 HL MNT 31. doboz, dátum szerint, 1842:365. és 1842:385. Görgey Artúr - Görgey Guidó, Salzburg, 1842. máj. 30. MTAK Kt. Tört 4° 219/29. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 151. p.
