Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843–1849. I. rész
Az apa a magyar nemesi hagyományokat képviselte a családban, az anya a (nem szász, hanem örmény) polgári tradíciót hozta magával. Pertzian (vagy Perczián) Vilma édesapja, János Lőcsén volt köztiszteletnek örvendő kereskedő.2 Görgey János édesanyja, a rátarti és büszke Doloviczényi Anna Mária azonban nehezen viselte, hogy fia egy polgárlányt hozott a családba, s az esküvő után megátkozta fiát. A rangon aluli házasságot a család többi tagjai is rosszallták, s lenézésüket lépten-nyomon éreztették az ifjú arával. A fiatal pár helyzete csakhamar tarthatatlanná vált, s Görgey György ezért döntött úgy, hogy felesége hozományából birtokot vásárol valahol az Alföldön. Az összeget rábízta legjobb barátjára, Podmaniczky János báróra, aki aztán elsikkasztotta azt. Hiába indított pert a báró ellen, az eljárás annyira elhúzódott, hogy annak végét sem Perczián Vilma, sem Görgey György nem érték meg.3 A család anyagi romlását aztán teljessé tette a napóleoni háborúkat követő devalváció. így a szülők egyre romló anyagi körülmények között nevelték gyermekeiket. Perczián Vilma 10 gyermeket szült férjének, közülük négyen érték meg a felnőtt kort: Guidó (1810-1864), Ármin (1812-1877), Artúr (1818-1916) és István (1825-1912). Artúr tehát egy háromnyelvű (magyar, szlovák, német) táj szülötteként látta meg a napvilágot. A kétféle, nemesi és polgári értékrend egyaránt befolyásolta nevelését, a nagyanya és Podmaniczky példáján látta az előbbi hátrányait. A családban élt egy látens rendi-függetlenségi hagyomány, párosulva az evangélikus vallási kisebbségi létből adódó tapasztalatokkal. Az anya szigorú, spártai nevelésben részesítette fiait. A szülők igyekeztek megfelelő képzettséghez juttatni a fiúkat. Guidó a Selmecbányái bányászati akadémiára járt, majd kamarai tisztviselő lett; 1848-1849-ben, amikor öccsei a császári-királyi csapatok ellen vitézkedtek, az osztrák pénzügyminisztérium tisztviselőjeként szolgált. Ármin katonai pályára lépett: 1830-1838 között szolgált a császári-királyi hadseregben, majd egy szerencsés házasság révén levethette a császár kabátját, s Szepes megyében lett pénztári ellenőr. A legfiatalabb fiú, István, jogi tanulmányokat végzett, s ügyvédbojtárként érte őt 1848-ban a forradalom. Tipikus nemesi pályák voltak nemzetség és a svábóci és tótfalvi Sváby nemzetség történetéből. II. javított és bővített kiadás. Igló, 1909. [1910.]; GÖRGEY Albert: A Görgeyek és a reformáczió, A reformáczió 400 éves évfordulójára írta - . Igló, 1916.; GÖRGEY István: Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig. Bp., 1916. 13-19. p. A családot a történeti irodalom sokáig szásznak tekintette. Kéri Edit - egyébiránt csupa vitatható állítást tartalmazó - munkája állapította meg, hogy a Perczián-család neve alapján örménynek tekintendő. KÉRI Edit: Ki volt Görgei? Egy kémtörténet felfedezése. Kutatás meglepetésekkel. Bp., 1996. I. köt. 46. p. és II. köt. 185. p. GÖRGEY I. 1916. 16-25. p. 40
