Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

ADATTÁR - PAPP IZABELLA: „Elődeink nyomát soha ne fújja be a hó.” Film készül a kuláküldözésekről. Beszélgetés Pékár Istvánnal

mindig nagy tisztelet és szeretet érezhető a föld, és a földet művelő gazdálkodó ember iránt. Hogyan került sor a mostani témaválasztásra?- Körülbelül harminc éve vagyok újságíró, a Magyar Mezőgazdaság című szaklapnál kezdtem. Egy-két év után észrevettem, hogy a mezőgazdaság szakmai kérdései helyett már jobban érdekel a vidék világa. Már semmit nem tudok felidézni például a nagydorogi téesz egyik zárszámadó közgyűléséről, de ma is látom magam előtt az ország egyik legszebb pincefaluját, és a présházat, ahová a vezetőség a vendégei közé engem is meghívott. Nagydorog sváb falu, a hangulat emelkedésével a helyiek énekelni kezdtek, gyakran anyanyelvükön, amiből nem értettem semmit, de egyik-másikból erős szomorúság áradt. Akkor megértettem a német sorsot, a háborút, a kitelepítést, a jogfosztást. Bemutattak a téesz első elnökének, egy derűs tekintetű bácsinak, (lassan olyan idős leszek én is), aki a téeszszervezést két mondatban fogalmazta meg: Minden éjszaka a Szabad Európát hallgattuk, hátha jönnek az amerikaiak. Nem jöttek, beléptünk. Azóta sok történetet hallottam, ennél cifrábbakat is. Az idő múlásával egyre inkább foglalkoztat a háború utáni két évtized, amelyet az emberek többsége nem ismer, mert sem az iskola, sem a média által meg nem ismerhette, legfeljebb otthon hallhatott róla. Fel sem fogja, hogy a magyar nemzet történetének egyik legszömyübb időszakáról van szó.

Pedig a rendszerváltozástól azt is vártuk, hogy végre megismerhető lesz közelmúltunk történelmének számos, korábban elhallgatott, eltitkolt részlete. Kezdetben úgy tűnt, hogy van ilyen szándék, aztán ismét csend következett. Mit gondol, miért nem kerültek kibeszélésre például ezek a tragikus történetek?- Ezekkel a kérdésekkel nem lehet foglalkozni, mert a kegyetlenkedők ma is élnek, vagy inkább már a gyermekeik, unokáik. Meggyőződésem, hogy a rendszerváltás idején kötött elvtelen kompromisszumok, paktumok révén a politikai pártoknak titkos kötelezettségei között szerepel a bűnös hatalom, pszichopata gazembereinek védelme. Közben persze folynak kutatások, eredményeik azonban sohasem, vagy erősen kilúgozva kerülnek a széles közvélemény elé. Mára a kuláküldözés résztvevői jórészt meghaltak, így a verőlegények is. Ezzel tehát lehet foglalkozni, de a téeszszervezés még mindig érzékeny téma, azt a pályázatunkat el is utasították.

Amikor ezekről a szörnyű évekről beszélünk nem is az lenne a fontos, hogy Kovács János nevű ávós mit tett, hanem hogy mit tett a társadalom egésze. A kártékony ideológiáknak ugyanis nem az a fő bűne, hogy Hitlert vagy Sztálint, Szálasit vagy Rákosit adta a világnak, hanem hogy minden embernek a rosszabbik énjét erősítette fel. Nyilván ez csupán egy lehetőség volt, a tisztességes ember nem élt vele, de a társadalom legalja kapott az alkalmon. Ez az aljanépség minden társadalomban és minden korban hasonló nagyságrendű, ma is itt vannak közöttünk, és lehetőségre várnak.

364