Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
ADATTÁR - OLÁH ANDRÁS PÁL: Újabb adalékok a Szolnok elleni 1944. június 2-i amerikai légitámadás történetéhez
tevékenységének hozzávetőleges rekonstruálására. A repülőgépek rárepülési sebessége óránként 160 mérföldes, azaz 256 km/h volt, ezek szerint percenként nagyjából 4,2 km-t tettek meg. A legkeletebbre repülő 451. BG bombázóinak repülési magassága 17.500 láb, azaz 5.250 m, a 461. BG-nak 18.000 láb, azaz 5.400 m, a 484. BG-nak 20.000 láb, azaz 6.000 m volt a támadáskor. Az első hullám, azaz a 451. BG 08.35 h-kor oldotta ki a bombáit, a németek szerint a légvédelem egy perccel korábban kezdte meg a tüzelését, amikor a céltól hozzávetőlegesen még 4 km-rel délkeletre repült a formáció,34 a bombázást követően pedig észak-nyugatra, tudatosan eltávolodva a lövegek lőtávolságából. A támadók alakulatai két egymást követő V alakzatot formáló kötelékben, a 15. légi hadsereg által használt „combat box” formációban repültek.35 Sajnos nincs információnk arról, hogy milyen típusú nehézlövegek voltak a szolnoki tüzelőállásban, de az akkor rendszerben lévő legmodernebb 80 mm-es 29/38M, vagy a német 88 mm-es 37/ 1M és 37/2M átlagos Lásd: 8. sz. dokumentum; Egy perccel a bombázás előtt, 08.34 h-kor kb. 9 km lőtávolságra volt a támadó kötelék a lőállásoktól, tehát éppen beért a hasznos lőtávolságba. Előtte egy perccel még biztosan lőtávon kívül volt. Egyébként a pályaudvar légterétől délre eső, a város feletti légtér nem túl ideális a tüzérség számára a visszahulló repeszek, és a fel nem robbant lövedékek miatt. A 15. AAF főként B-24-esekből álló alakulat volt, amelyek jóval alacsonyabban repültek a 8. AAF alakulatainál. A 15. AAF 1943. decembere - 1944. júliusa között az ún. „six box formation”-t használta, amely egy nagyobb group box alazatot (kb. 30-40 gép) jelentett. A group két csoportra tagolódott, az egyik a másik után repült, és mindkét csoportban 3-3 „squadron box” (század doboz) volt. Az első csoport középső százada, az ún. „Able box”, egy 6 gépből álló alakzat volt, ebben repült a vezérgép és az azt helyettesítő gép is (deputy leader), közvetlenül az előző mellett. Az „Able box”-ban repülő másik négy gép az adott bevetésre rendelt két század gépeiből tevődött össze, A hat gép kettős „V” alakzatban repült egymás után. A vezér század két oldalán 2 darab hat bombázóból álló box repült (squadron box), jobbról a „Baker box”, balról a „Charlie box”, mindkettőt 1-1 század bombázóiból állították össze, Ezek is hármasával repültek „V” alakzatban, plusz egy gép minden squadron box középső hátsó pozíciójában, amelyet „Tail End Charlie” pozíciónak neveztek. Ebben a pozícióban általában a század legtapasztalatlanabb legénysége repült, és maga a helyzet nagyon sebezhető volt az ellenséges vadászokkal szemben. A group alakzat második csoportját ugyanígy állították fel, csak a box-ok neve volt más, így „Dog”, „Easy” és „Fox”. A box minden pozícióját megszámozták, így a group vezére az „Able One”, a leghátsó század legbalrább lévő, tehát „Tail End Charlie” -ja pedig a ”Fox Seven” pozícióban repült. Mivel a hat box-ból álló alakzat meglehetősen széles volt, nem képezett kompakt alakzatot, nehézkes volt benne repülni, és a bombázása sem volt pontos. A 15. AAF 1944. nyarán vezette be tehát a „gyémánt alakzatát - diamond formation-”, hogy pontosítsák a bombavetést. Ennek azonban az lett a közvetlen negatív következménye, hogy megugrott a légvédelmi tüzérség által okozott veszteség. 319
