Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén II. rész
Erről világosan látszik, hogy a Szabó János Győző által egységnek tartott csoport valóban egy, jól körülhatárolható egységet alkot. (Besenyőtelek- Szőrhát, Túrkeve-Ecsegfalva, Duna vecse-Fehéregy ház, Kiskunfélegyháza- Radnóti út, Izsák-Balázspuszta, Szolnok-Strázsahalom, Tiszanána- homokbánya). Azt sajnos nem tudjuk megindokolni, hogy az ékköves, és központi palmetta díszes darabok mellett miért csak díszítetlen példányok kerültek elő erről a területről. Ezt magyarázhatjuk akár társadalmi különbséggel, akár időrendi, esetleg a katonai szervezetben betöltött funkcióval egyaránt. De nem csupán a férfi sírok tárgyaira jellemző a központi, ékkőmintájú palmetta díszes elrendeződés. A Dunavecse-fehéregyházi tarsolylemez közepén nem csupán ékkő volt, hanem ezt az ékkövet egy rombusz alakú keretbe foglalták. Pontosan ez a rombusz alakú keret az, ami a női sírok haj fonatkorongjait összeköti ezzel a tarsolylemez-csoporttal. Ezeknél a korongoknál a díszítés ugyancsak egy központi rombusz alakból indul ki, majd valamiféle négy mezős, szimmetrikusan felépített ábrázolást tartalmaz. Ilyeneket ismerünk - csupán tallózva a leletek között - Szolnok-Beke Pál halma I. temető 1. sír; Dunaszekcső; Tiszabő; Nagykörű; Berettyóújfalu; Dormánd-Hanyipuszta és Solt-Tételhegy helyekről.33 A lelőhelyeket végigtekintve magunk is valljuk Révész László álláspontját, miszerint: „Szabó János Győző mutatott rá arra meggyőző elemzésében, hogy e korongokon a középső rombusz, illetve köralakok, s a belőle kiágazó négyágú díszítés a négy világtájat, valamint a földet, illetve a világmindenséget jelképezte. Véleménye szerint e díszítmények a Duna-Tisza közén való sűrűsödése /Kiemelés tőlem ML./ a 10. századi magyar fejedelmek uralmi területét jelzi. 34 A rozettás lószerszámveretek egy csoportja ugyancsak ezen a területen válik gyakorivá. Ezeknél is van egy Duna-Tisza közi, Tiszára támaszkodó csoport. Ez egybeesik a tarsolylemezek és fenti női korongok csoportjával. (Heves; Jászfényszaru; Ócsa; Soltszentimre; Szolnok-vár; Kétpó; Tápiószele; Tiszanána; Törtei; Nyárlőrinc; stb.). Ugyanakkor újabb leletek is köthetők ehhez a régészeti csoporthoz. Közülük is kiemelkedik a Tiszafüred környékéről származó ezüst veretes szablya, a tiszasülyi sírok leletei, közöttük az ezüst markolatvéges szablya, a Szolnok-Szanda Beke Pál halma III. számú temetője, benne különféle típusú fémkorongokkal díszített kaftánokkal, vagy a legújabban feltárt nagykörűi temető gazdag női és férfi sírokkal. MADARAS László: A Szolnok-szandai honfoglalás kori korongpár. - Das Landnachmezeitliche Scheibenpaar von Szolnok-Szanda. MFMÉ Stud. Arch. 2003. RÉVÉSZ L. 1996. 88-89. p. 28
