Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „…Már nem soká lesz főispán, mert helyzete megingott” – Földi István főispán és kora
„feleslegesen eladminisztrál” inkább fordította volna a gazdák egyéni boldogulását segítő szántási hitelre és vetőmag akciók kibővítésére. Személyes találkozásukkor Gonda Béla, az országos termelési miniszteri biztos „jót „nevetett” az állami pénzek haszontalan hovafordítása feletti” aggodalmon, ám Földi tovább ment és magához a Gazdasági Főtanácshoz és Rákosi Mátyáshoz is levelet írt ez ügyben.126 127 Egy másik levelében a pénzügyminiszter figyelmét hívta fel az alábbiakra: „A magyar parasztságnak ezen a mostoha vidéken élő, sorozatos elemi károkkal küzdő része joggal elvárhatja és el is várja a kormányzattól, hogy a parasztság iránti segítő szándéka nem csupán szavakban, hanem tettekben is meg fog nyilvánulni. 127 A kisbirtokosok aggasztó helyzetét, a kormányzat „jómódú parasztságot, virágzó mezőgazdaságot” vizionáló szavai és későbbi tettei közötti ellentétet Földi pontosan érzékelte. A termelés lehetséges fejlődési irányaival kapcsolatos félelmei 1948 nyarára igazolódtak be. Az „osztályidegen” kulákság elleni harc és a szövetkezeti mozgalom átszervezésének szükségességét Gerő Ernő és Rákosi Mátyás jelentették be. A Magyar Dolgozók Pártja első szövetkezeti konferenciáján, Budapesten, Gerő Ernő felszólalásában azt fejtegette, hogy a „zsírosparaszti réteg [...] kizsákmányoló módszereivel” szemben [...] A dolgozó parasztságnak helyet kell találniuk az önkéntes szövetkezetekben. ”128 Az „önkéntes” és a „kell” szavak disszonanciája mögötti nem is oly szelíd nyomásgyakorlást a felsorolt intézkedések jellemezték leginkább: a gazdag parasztságot sújtó progresszív adórendszer, szemben a szövetkezeteknek nyújtandó olcsó állami hitellel, adókedvezményekkel, termelőeszközökkel. Közvetlen feladatként a szövetkezetekben mutatkozó „kapitalista veszély” felszámolását, a kulákok vezetőségekből történő kiszorítását jelölte meg. Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes az augusztus 20-i kecskeméti nagygyűlésen már eldöntött tényként közölte, hogy a „dolgozó parasztság felismerte a követendő utat, vállalta a szövetkezést, a kölcsönös segítést és a közös munkát, belátva, hogy a szövetkezés a felemelkedés útja. ”129 Maga is kitért a kulákság „basáskodására” és azokra az intézkedésekre, melyekkel 126 Uo. 127 MNL JNSZML Főisp. ir. 1223/1947. 128 Tiszavidék, 1948. július 17. 129 Tiszavidék, 1948. augusztus 28. 301
