Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „…Már nem soká lesz főispán, mert helyzete megingott” – Földi István főispán és kora
A közellátási helyzet 1947 második felében, az új termés betakarítása után sem lett könnyebb, tekintettel az aszály következményeire. Földi ezért ismételten Szobekhez fordult, 864 vagon burgonya kiutalását kérve. Ezt a kérését, a választások elmúltával már nem támogatták.75 Földi ezután hántolt köles és bab kiutaltatásával próbálkozott, ám ezen kéréseit sem teljesítették.76 A választásokon győztes MKP ismét Nagy-Budapest ellátását helyezte előtérbe a vidék rovására. Miközben a vármegye lakosságának közel 35-40 %-a hatósági közellátásra szorult, Földi erkölcsi kötelességének érezte, hogy saját életvitelét is a Kisújszálláson megszokott puritánság jellemezze. Jól példázza mindezt az 1947. februárjában a megyebál megrendezése kapcsán a polgármesterekhez és járási főjegyzőkhöz intézett körlevele: „arról értesültem, hogy a megyebál rendezősége oly értelmű felhívást bocsájtott ki, melynek értelmében a városok és járások Polgármesterei illetve Főjegyzői különböző természetbeni felajánlásokra lettek felszólítva. A magam részéről ezen eljárást helytelenítem és elítélem. Helytelennek tartom a városok Polgármestereinek ily kényes helyzet elé állítását. Mivel Közellátási vonatkozású kérdésről is van szó, mint Közellátási Kormánybiztos ezen kivetett liszt és vaj beszállítását nem engedélyezem. [...] mert az előírt élelmiszer mennyiség [...] az ottani ellátatlanok lisztjéből kerülne levonásra s ennek ellenértéke pedig a városok kasszáját terhelné. Helytelenítem a járásokra kivetett bor és pálinka „Felajánlási kötelezettségét is” [...] Nem tartom megengedhetőnek ma 30-40 Ft-tal való megterhelését az amúgy is súlyos anyagi gondokkal küzdő jegyzői karra, s ezért utasítom Járási Főjegyző Urat, hogy ezen rendelkezést tekintse tárgytalannak. ”.11 Visszaemlékezésében maga és felesége visszafogott életvitelét így jellemezte: „Amikor beköltöztünk Szolnokra a vármegyeházára, Bözsi nénéd hozta magával a tehenet. Bekötöttük az udvarba, kialakítottunk egy istállófélét, s alighanem ő volt az országban az első „méltóságos” főispánná asszony, aki minden hajnalban maga hajtotta ki a tehenet a gulyára. Képzelheted, hogy néztek rá a tisztviselők, meg a polgárok. ”.78 A főispáni titkár az egyik kérelmezőnek küldött levelében pedig az alábbiakat írta a vármegyei ügyintézés menetéről: „értesítem, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy bármikor beszélhessen a Főispán Úrral. Az az idő, MNL JNSZML Főisp. ir. 1765/1947 és 1848/1947. MNL JNSZML Főisp. ir. 1863/1947 és 1865/1947. MNL JNSZML Főisp. ir. 197/1947. BICSKEI G. 1985. 39. p. 289
