Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén II. rész
temetkezési szokások - csakúgy, mint a viselet és a művészet sajátos jegyei - egyértelműen igazolják e népesség meglepő egységét. (kiemelés tőlem ML.)28 Azzal teljes mértékben egyet kell értenünk Fodor Istvánnal, hogy kívülről nézve valóban igencsak egységes ez a leletanyag. De ha belülről vizsgáljuk meg a lelet együtteseket, már közel sem tapasztalunk ilyen egységességet. Az utóbbi néhány évtized vizsgálatai azt mutatják, hogy e nagy egységen belül jól elkülöníthető csoportokat lehet kimutatni. Az egyik ilyen egységet - nevezzük törzsnek - Révész László különítette el a Felső-Tisza vidékén, egy másikat pedig Kürti Béla a Maros-Körös-Tisza vidékén.29 Azt mindketten hangsúlyozzák, hogy az általuk körülhatárolt csoport leletanyaga tipológiailag különbözik a Közép-Tisza vidék és a Duna-Tisza köze régészeti leleteitől. Révész László ezt az alábbiakban fogalmazta meg: „Az egyre szaporodó Szolnok környéki leletek (Szolnok-Strázsahalom, Tiszasüly-Éhhalom, Kétpó, Tiszafüred környéki palmetta-díszes szablyatöredék) ugyancsak rangos úr szállását jelezhetik. ” 30 Kürti Béla pedig úgy véli: [...] „a magyarságnak a Tisza által elválasztott két olyan csoportjáról van szó, amelyek közül a Duna- Tisza közi leletek feltehetőleg más forrásokkal is megerősített fejedelmi szállásterülethez, a tiszántúliak pedig feltehetőleg a 10. században eredendően e helyütt szállást foglaló Ajtony törzshöz tartozhattak. ”.31 A fentiekből következik, hogy a Duna-Tisza közének középső területeitől északra, egészen a Tisza és a hegyek lábáig, a Tiszára támaszkodva van egy terület, ahol egy olyan honfoglaló csoport foglalt szállást, amely a fentiektől elkülönülő leletcsoportot mutat. Ezzel a tipológiai csoporttal először Szabó János Győző foglalkozott a túrkevei tarsolylemez elemzése kapcsán: „Olyan tarsolylemez, amely ékkő díszes volt, eddig kevés jutott felszínre, illetve gyűjteménybe. Csupán ezek ornamentikája volt központi elrendezésű: négy irányba ágazó palmetta képezi az alapmotívumot. A Dunavecse-fehéregyházi tarsolylemez közepét díszítette egy kerek ékkő. Túrkeve-Ecsegpusztán öt kör alakú ékkő díszlett a lemezen, középen és a négy sarokban. Budapest- Farkasréten - Dines István meggyőző rekonstrukciója alapján - olyan tarsoly került a felszínre, amelynek fedelét hat helyen díszítette palmettás ezüst lemez FODOR István: A régészettudomány történetisége. A magyar őstörténet példáján. In: Arch. Ért. 2006. 94. p. 29 RÉVÉSZ L. 1996. 198-204. p. 30 RÉVÉSZ L. 1996. 202. p. 31 KÜRTI Béla: Régészeti adatok a Maros-tavak vidékének 10-11. századi történetéhez. (Archäologische Angaben zur Geschichte der Umgebung der Marosmündung in den 10- 1 lJahrhunderten.) In: A kőkortól a középkorig. Szeged, 1994 369-386. p.; KÜRTI Béla: Honfoglalók a Maros-tavak táján. In: Honfoglalás és régészet. Bp., 1994/a. 161-170. p. 26
