Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
megyei vezetők, hivatalnokok elmenekültek, így akut szakemberhiány mutatkozott a helyi közigazgatásban. „Annak érdekében, hogy a legfontosabb községi, városi, járási és megyei önkormányzati feladatokat mégis legalább részben jogszabályokhoz értő, tanult emberek végezzék, kénytelenek voltak a tömegesen elmenekült magasabb beosztású hivatalnokok helyére a helyben maradottak közül, alacsonyabb beosztásúakat előléptetni. így váltak sokan dijnokokból segédjegyzővé, segédjegyzőből főjegyzővé, jegyzőkből szolgabírákká, tanácsnokból polgármesterré. ” - állapította meg Csönge Attila a megyei archontológia ezen korszakot feldolgozó előtanulmányának szerzője.43 A háború utáni polgári közigazgatás megszervezése Jász-Nagykun- Szolnok vármegye térségében csak 1945 elejére vált lehetővé, a közigazgatás pozícióiért az újjászerveződő politikai pártok indítottak küzdelmet. Az illegalitásból kilépő kommunista párt helyzeti előnyét kihasználva Szolnok térségében is jelentős befolyásra tett szert a közigazgatás és a végrehajtó hatalom szerveiben.44 A vármegyei főispáni tisztet 1944. november 10-étől a szociáldemokrata Veres József töltötte be, akit 1945. február 9-én Baráth Endre, kisgazdapárti politikus váltott fel. A megyeszékhely, Szolnok város ideiglenes képviselőtestülete 1945. január 25-én alakult meg, ekkor választották polgármesterré Zsemlye Ferencet, az MKP jelöltjét. És bár az 1945-ös választásokat követően, 1946-47 folyamán a belpolitikai harcok kiéleződtek, a háború utáni konszolidáció és a demokratikus átalakulás reménye 1947-re látszólag kedvezőbb feltételeket teremtett a törvényhatósági jogú várossá válás kérvényének ismételt napirendre tűzéséhez. Pedig ekkor már a készülő kommunista hatalomátvétel és a bevezetésre váró totalitárius diktatúra a középszintű közigazgatás autonómiáinak növelését időszerűtlenné tette. Az alföldi megyeszékhely a trianoni békeszerződés és a tanácsrendszer bevezetése közötti negyedszázad során kitartó és következetes módon, összesen 4 alkalommal (1922, 1935, 1942 és 1947) nyújtott be kérelmet azért, hogy lényegesen nagyobb belső autonómiával rendelkező, törvényhatósági joggal felruházott város lehessen, törekvéseit azonban nem koronázta siker. Tekintsük át a város korabeli vezetőinek és képviselőtestületeinek érveit, miért látták alkalmasnak Szolnokot arra, hogy önálló törvényhatósággá alakuljon, és miben látták ennek az ügynek a jelentőségét. CSÖNGE Attila [2012] CSÖNGE Attila: A Magyar Kommunista Párt iratai Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945-1948) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 9. Szolnok, 2007. 1718. p. 218
