Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
legszükségesebb újrahangolás mellett inkább szigorított a dualizmus örökségén.6 Az 1929. XXX. te. révén - mivel e jogszabály nem helyezte hatályon kívül az 1886. évi XXI. második törvényhatósági törvényt, amely ugyancsak érintetlenül hagyta az 1870. évi XLII. első törvényhatósági törvényt - „egy sajátos, több generációs jogi tovább- és együttélési láncolat jött létre a helyi - vármegyei, városi (és községi) - közigazgatás világában ”.7 E jogszabályok által meghatározott környezet - valójában már az 1876- os területi rendezést követően - nem kedvezett a dualizmus évtizedei, majd a két világháború között tovább fejlődő városok autonómia iránti törekvéseinek, a törvényhatósági jog megszerzésének. Jóllehet több gyorsan fejlődő mezőváros, így pl. Nyíregyháza is számos alkalommal tett kísérletet (1896, 1907, 1917) arra, hogy megszerezze ezt a jogot, sikertelenül.8 A városok törekvése mögött általánosságban a vármegyék közigazgatási fennhatósága alóli kiszakadás, a nagyobb belső autonómia, a gyorsabb döntéshozatal és a bevételek növelésének igénye található. Mint látni fogjuk, a kiszakadni vágyó települések eltérő viszonyt ápoltak a vármegyei törvényhatósággal, hiszen míg Szolnok esetében a megye részéről harmonikus, megértő és megengedő attitűdöt tapasztalhatunk, addig Nyíregyháza vonatkozásában mélyebb - olykor pénzügyi, települési, vagy személyes érdekellentéteket is magába foglaló - szembenállás húzódott meg a város és a felettes törvényhatóság között. A törvényhatósági jogú városi jogállást még a dualizmus kori közigazgatási reform részeként a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk hozta létre.9 A törvényhatósági reform annak a dualizmuskori centralizációs folyamatnak a részét képezte, melynek eredményeként a kormányzat döntő befolyást szerzett mind vármegyei, mind városi szinten az önkormányzatiság, a területi igazgatás szervei felett.10 E törvény a korábbi közigazgatási egységek közül a vármegyék, a szabad kerületek (köztük a Jászkun Kerület), az erdélyi és partiumi vidékek mellett a legtöbb szabad királyi várost (összesen 46-ot), valamint további húsz, döntő részben erdélyi és partiumi várost (de köztük Kecskemétet is) az új, egységes szabályok alapján szervezett törvényhatósággá nyilvánított. 1873-ra a törvényhatósági jogú városok száma 25-re nőtt, az 1873. évi XI. törvénycikk két újabb alföldi mezővárost (Baja és Hódmezővásárhely) ruházott fel törvényhatósági joggal, Uo. Uo. GALAMBOS S.[2011] 271-291. p. 1870. évi XLII. törvénycikk a köztörvényhatóságok rendezéséről. 1000 év törvényei (internetes adatbázis) CompLex Kiadó Kft. http://www. 1000ev.hu/index.php?a= 3¶m=5448 (Megtekintés dátuma: 2013. júl. 26.) STIPTA István: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Bp., 1995. 154-172. p. 208
