Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
Két vőfélybot46 (Fotó Ari Ilona) Régebben a családtagokat a mátkapárnak személyesen illett meghívnia, ilyenkor általában velük tartott a vőfély is, magával vitte a tisztét ellátó jelvényét. Ma már leginkább nyomtatott meghívót küldenek, és csak a legszűkebb kört invitálják személyesen. Vidékenként néha eltérő szokások voltak, de a menyasszony kikérése, annak elbúcsúztatása a szülőktől általában a vőfély dolga volt. Az esküvő szertartása a templomban, a későbbiekben az anyakönyvvezető előtt zajlott, amelyben alig volt szerepük. Annál inkább a lakodalomban, hiszen ők gondoskodtak a szokásoknak megfelelő lebonyolításáról. A lakodalom minden apró mozzanatát versbe szedték, ezek voltak a vőfély rigmusok. A népi költészet egy sajátos területét képezték és a paraszti kultúrához mindenképpen hozzátartoztak. Régebben vallásos elemek is átszőtték a vőfély verseket. Gyakran egy-egy vőfély többféle változatát 46 198 A felvétel a Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményében található két vőfélybotról készült. Ma a gyűjtemény a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium egyik különálló épületében található.
