Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
Római katolikusok Az egyház megalakulásától vezetett anyakönyvek nagyjából a 19. század közepéig alig adnak támpontot a lokális keveredés tanulmányozásához. Nem lehet tudni, miért nem jelezték a betelepülőket. A város történetét tárgyaló kötetből megtudhatjuk, hogy a katolikus földesurak szívesebben alkalmaztak hitbélieket, különösen a Kállayak nagy számban telepítettek be a Felsőrészre katolikus mesterembereket. A Kállay birtokok elhelyezkedésének pontos ismeretében lehetne bizton állítani, hogy elsősorban e földesúr tulajdonában álló helyekről jöttek. Minden bizonnyal főleg a „hospesekből” szaporodott fel a kezdeti 12 fős római katolikus lakosság már 134 főre, az egy évtizeddel későbbi (1786-1787) katonai felmérés adatai szerint.33 Mindennek csekély nyoma van a matrikulákban. Meg kell említeni, hogy előfordult olyan származási helymegjelölés, amelyet nem lehetett konkrét településsel beazonosítani. Néhány példát említve ilyen volt „Árva megye”, „Baden”, „Csehország”, „Szepesség.” Nem sikerült megfejteni mit takarhat a „Bán Cottus” hiába volt mellé írva „Nyitra”. A „Szilvás” megjelölés esetében bár Baranya megyében van egy Szilvásszentmárton, Kaposvár mellett a Zselic dombjai között, mégis inkább a Ceglédi járáshoz tartozó Újszilvásra kell gondolnunk. 1777-1800 és 1811-1818. A két vizsgált időszak közül az elsőben 59 kötésből csak egyetlen vőlegénynél szerepel lakhelyre vonatkozó megjegyzés, ő Gyomáról jött. A másodikban, a 19. század ’10-es éveiben 58 házasság jött létre, ebből 3 férfi lakott Mezőtúron kívül (Endrőd, Dévaványa, Kenderes). Ismerve az előzményeket, erős adathiányra kell következtetni, hiszen lehetetlen, hogy csak ennyi betelepülő volt a római katolikus házasulok között. 1844-1852 Az anyakönyvek hiányos bejegyzései miatt, a lokális keveredés kérdését a vizsgált időszakok közül elsőként ezeket az éveket lehet górcső alá venni. A 128 házasuló pár közül 70 férfi és 40 nő született, és/vagy lakott Mezőtúron kívüli helyen. Ez arányaiban a reformátusokénál sokkal magasabb lokális keveredést jelez. Csak a születési helyet nézve a vőlegények közül 53 fő (41,4 %) nem helybéli volt, közülük 22 fő (24,2 %) nem is itt lakott a házasságkötéskor. A menyasszonyoknál más a helyzet, az előbbi szám csak 28 fő (21,9 %), ezen belül öten nem is voltak helyben lakók. Ez utóbbiak Békésszentandráson, Nagyszalontán, Nyitra megyében, Szolnokon és Tiszapüspökiben születtek és laktak. 18 nő (14,1 %) viszont a szokásoknak BODOKI FODOR Z. 1978. 65. és 69. p. 186
