Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
családkutató klubtársak elmondása szerint az elkülönülés még az 1950-es, 1960-as években is érezhető volt. Könnyen verekedés támadt, ha egy alsórészi összejövetelen felsőrészi fiú jelent meg, vagy egy ottani lányt felkért táncolni. Ugyanez játszódott le fordítva, illetve más városrészek között is. Keveredés elsősorban az iparosoknál és az özvegyeknél, leginkább, ha mindkét ismérv egybeesett, vagyis az iparos özvegyeknél fordult elő. A két legnagyobb városrész, az Alsó- és Felsőrész között kötött 28 házasság a legtöbb, ami elsősorban a lakosok számával magyarázható. A korábbi kapcsolatok miatt többen esküdtek az Alsórész és az Újváros közt (18 pár), míg az Újváros és Felsőrész érintkezett legkevésbé (10 pár). Ezek a megállapítások a külterületi részekre is érvényesek. Külterület. A tanyás gazdálkodás már a török időkben megkezdődött. Azok, akiknek földjei a várostól távol feküdtek, idényszerűen vagy állandó jelleggel kiköltöztek a külterületen lévő tanyákra. Az 1890-es adat, amely szerint a lakosság 30,5 %-a élt külterületen, nem tükröződik a feldolgozott 1878. évi esküvőkön belül, itt ugyanis csak az összes házasuló 10,9 %-a származott külterületről. Az eltérés okainak feltárása további kutatást igényel, azonban valószínűsíthető, hogy a tanyán élők közül többek nem szakadtak el teljesen a korábbi - esetleg az idősebb családtagok által lakott - városi házuktól, és annak a címét mondták be a házasságkötéskor. Még a külterületnél maradva, az időszak alatt a következő elnevezésekkel találkoztunk. A leggyakoribb a felsőrészi tanya, ezt követi az alsórészi tanya beírás. A „Csapatkert” kifejezés a szőlőskertekre vonatkozott, hiszen a filoxéravészig a mezőtúriak jóhírű bortermelők voltak. „Szikes”- vagy „Székes”-, „Nagy”- és „Lütyőcsapatkert” lakhelybeírást találtunk a vizsgált években. A puszták általában egy-egy nagyobb gazdálkodó egységet képviseltek a külterületen. Többféle elnevezéssel szerepel Pusztapó („Pói puszta,” „Pusztapoó” stb.). 1371-ben egy akkori írásmóddal Poy nevű család települt le a mai Kétpó község területéhez tartozó részre. Amikor a fiúk - Kis Poy - is önállósodott, az általa birtokolt részből lett Kispó.30 Találtunk még Gyakai-, Peresi-, Kúria- és Csorba pusztát. Ez utóbbi tűnik kategóriáján belül a legnépesebbnek. „Csorba puszta 1/4 részben Kis-Újszállás, 1/4 részben Turkevi 5 2/4 részben Kún-Sz.-Márton birtoka, ”31 írja az 1854-ből való forrás. A puszták egy része ma különálló helység, azonban az anyakönyvi bejegyzések idején Mezőtúr városhoz kötődtek, ezért mi is a mezőtúri külterülethez soroltuk őket. 30 31 180 SZABÓ András szóbeli közlése (2013. szeptember 6.) PALUGYAY Imre: Jász-Kun kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854. http://vfek.vfmk.hu/00000109/palugyay57.htm (Letöltés ideje: 2013. augusztus 10.)
