Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén II. rész

vevő feldolgozásával alkalmas olyan történeti kérdések megválaszolására, mint például a megtelepedés törzsek szerinti rendje; egy-egy törzs belső tagozódása. Sőt, képes lehet olyan „történeti toposz” ismételt megvizsgálására is, mint a X. századi magyarság sematikusan megfogalmazott társadalmi rétegződésének (előkelők, középréteg, köznép) újragondolása.

Egy méltatlanul „elfelejtett törzsfői” lelet

Az 1960-as évek elején Kétpó-Szenttamáson az Állami Gazdaság területén hibridüzemet építettek. A földmunkák során kerültek elő azok a honfoglaláskori leletek, melyek Kaposvári Gyula és Selmeczi László közreműködése révén kerültek a szolnoki Damjanich János Múzeumba.12 Magyar és német nyelveken megjelent közleményekből ismerkedhetett meg a kutatás a „szórványleletekkel”. Feltehetően éppen „szórvány” voltuk miatt irányult kevesebb figyelem ezekre a leletekre. Az egyetlen kivétel talán az ezüst csésze, melyről leginkább Fodor István közleményeiből szerezhetett tudomást a tudományos közvélemény.13

Pedig ha alaposabban szemügyre vesszük az előkerült leleteket, akkor a X. századi magyar régészeti kultúra egyik leggazdagabb tárgy együttesének képe bontakozik ki a kutatók előtt. A tárgyakat Selmeczi László (miután azok egységét, összetartozását előzőleg meggyőzően igazolta) két férfi és egy női sírra osztotta. Az egyik férfi sír mellékletei közé tartozott az ezüst csésze és az arany öv.

A kétpói ezüst csésze. (Damjanich János Múzeum, Szolnok)

SELMECZI László: Das Landnachmezeitliche fund von Kétpó. AAH. 32 (1-4) 1980. 251-269. p.; SELMECZI László: A kétpói honfoglaláskori lelet. In: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 30. évfordulóján. Túrkeve, 1981. 9-31. p.

ODOR István: Verecke híres útján... Magyar História. Bp., 1975.; FODOR István: Az ősi magyar vallásról. Csodaszarvas I. 2005. 11-34. p.

14