Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
1844-1852. Csak a 19. század közepétől válik általánossá a vőlegény foglalkozásának feltüntetése, a vizsgált időszak anyakönyveiben az „Állapotja” oszlop tartalmazza azt. Nőknél egyes esetekben szerepel az apa, illetve özvegy asszony oknál az elhunyt férj kenyérkeresete. A beírásokból csak megközelítően követhetjük nyomon a város lakosainak társadalmi helyzetét. Pontosabb képet az 1828-as összeírás adataiból kaphatunk, amely ugyancsak a mezőgazdasági munkát végző családok vagyoni megoszlását tartalmazta.9 Az állandó mezőgazdasági munkából élő családok Megnevezés Családok száma Megoszlás, % Jobbágy 706 30,8 Zsellér 1207 53,2 Házatlan zsellér 271 11,9 Béres, gazdaparasztnál 87 3,8 Szolgáló, gazdaparasztnál 6 0,3 Összesen 2277 100 Ahogy ez a matrikulákban is tükröződik, a korábban „szántó-vető” majd később „földmívelő” - legtöbbször „fin.” rövidítéssel - foglalkozású parasztok alkották a város lakosainak többségét, akik közül alig egyharmad rendelkezett saját földdel. Az 1844 és 1852 közötti 1186 református házasság adatait nézve (az időszak alatt kötött 1366 esküvőből ennyinél található értékelhető beírás), átlagosan a vőlegények 80%-a a földművelő kategóriába tartozott. Feltételezhetjük, hogy ez a szám reprezentálja a város összes lakosát is. Lehettek olyan személyek is, akik ugyan valamiféle ipart űztek, de csak a téli hónapokban, időszakosan gyakorolták mesterségüket, és miután erősen kapcsolódtak a mezőgazdasághoz, foglalkozásként is „fm” vagy „földm.” volt feltüntetve. Egyes módosabb parasztcsaládok fiai azonban már mesterséget választottak, ritkábban tovább tanultak, eljutottak a debreceni kollégiumba. Ez utóbbiról leginkább az itt nem tárgyalt temetési anyakövekbe írt epitáfiumokból értesülhetünk. A hadkötelezettség éppen ebben az időszakban alapvetően változott. Az 1848-1849-es szabadságharcot megelőzően leginkább a szegény családok fiait vitték el katonának. Aztán éppen a hadi események miatt lecsökkent az BODOKI FODOR. 1978. 78. p.; Forrás PALUGYAY Imre: Jász-Kun kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854. 336. p. 161
