Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. I. rész

Jászberényben már a török időkben említenek sörfőzést. 1640-ben az egri defterdár4 levelet írt a hatvani eminnek5 és kérdőre vonta, miért engedte a herényieknek, hogy sört főzzenek. Eddig tiltották a sörfőzést, mert sok gabona felhasználást jelentett, amit a lakosság élelmezésére kellene inkább fordítani.6 A serház a Zagyva partján állt, feltételezhetően a Német Lovagrend építtette 1702-ben. Az udvaron hatalmas, 2-3 m átmérőjű kút szolgálta a vízellátást. Magában az épületben sörfőzde és pálinkafőző működött. A város időnként bérbe adta az épületet. Az átadáskor leltárt vettek fel az épületben található eszközökről, így maradt az utókorra két részletes inventárium 1812-ből és 1838-ból.7 A serházat először magánszemélyek vették bérbe, majd 1879 után feltűnik a nevek közt az Első Magyar Serfőző Rt. is. A XX. században az épület eredeti funkciója megszűnt, Levente Otthon, majd a polgári fiúiskola kapott helyet benne, a másik részében pedig a Strompf-féle gépkocsi műhely. 1933-tól Strompf Pál Jászberény autóbusz közlekedésének megteremtője bérelte a várostól a serház épületét. 2.400 P költséggel átalakításokat, felújításokat végzett. Az épületet néhány évtizeddel később, az 1960-as évek végén lebontották.8

A központi és tartományi igazgatásnak a birtok- és pénzügyekért felelős, magas rangú tisztségviselője.

Alacsonyabb rangú pénzügyi tisztviselő, a szultáni hász-birtokokról befolyó kincstári jövedelmek egyik kezelője.

HEGYI Klára: Jászberény török levelei. In: Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 11. Szolnok, 1988. 70. p.

MNL JNSZML Jászberény ir. 1812. Capsa 44. Fasc. 3. No. 107. A jászberényi serház inventáriuma. 1838. Capsa 51. Fasc. 6. No. 2.

KISS Erika: Jászberényi múltidéző. Jászberény, 2006. 159. p.

115