Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A Tisza elfeledett árvízi hajósa – Nyárádi Hartl Ede

Hartl Ede azonban még ekkor is csupán a történeti kutatás egyetlen fejezetében „élt." Az igazi áttörést a 2010. október 18-án, a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság kiskörei szakaszmérnöksége által megrendezett, vízügyi-múzeumi összekötők országos konferenciája jelentette. E kétnapos program része volt az óhalászi emlékhely felkeresése és a temetői kereszt megkoszorúzása. Itt körvonalazódott - a megjelent muzeológusok előtt - az a tévedés, miszerint a tiszahalásziak megmenekülését továbbra is mindenki az új település névadójával, dr. Schlauch Lőrinc szatmári püspökkel azonosítja, holott a valódi élet- és vagyonmentő Hartl Ede volt, aki e tettéért később nemesi rangot kapott. A tények ismeretében Lovas Attila, a KÖTIVIZIG igazgatója úgy döntött: készüljön emléktábla az elfeledett tiszai hajós emlékére, hiszen Hartl Ede élete abból a szempontból is különleges, hogy a hazai árvízi védekezésben rendszerint nemesi ranggal bíró emberek vettek részt, Hartl Ede viszont polgárként védte az életeket, mely meghozta számára a társadalmi elismerést.

Az emléktábla gyors elkészítésére és felavatására kettős évforduló szolgáltatott okot: egyrészt 2010-ben volt 130 éve annak, hogy a Hartl család nemesi címet nyert és jogot kapott a nyárádi előnév viselésére, másrészt 115 éve hunyt el a család nevét s vagyonát megalapozó Hartl Ede. Ennek tükrében 2010. november 21-én, a nemesi oklevél kiadásához (november 18.) legközelebb eső vasárnap, a KÖTIVIZIG, a sarudi és az újlőrincfalvi önkormányzatok közös szervezésében szentmise után avatta fel Eperjesi István plébános a sarudi római katolikus templom oldalfalán elhelyezett Hartl Ede emléktáblát, mely a család címerét, Hartl Ede portréját és a nemesi cím adományozásának rövid indoklását tartalmazza. A választás azért esett a sarudi templom falára, mert ezen épület már állt az 1888-as nagy árvíz idején, amikor a térség lakóinak utoljára kellett elöntéssel küzdeniük. Az emléktáblát az 1888-as árvízi mérce mellé helyezték el. Az eseményen Lovas Attila idézte fel Hartl Ede életét és tetteit, majd a család nevében özv. dr. Hibay Györgyné emlékezett meg férjéről, akinek ez a nap a legtöbbet jelentette volna, „hiszen ő volt Hartl Ede dédapa legutolsó és egyetlen dédunokája, aki Magyarországon élt és itt is halt meg. Férjem édesanyjával, dr. Hibay Károlyné nyárádi Hartl Edittel és Hartl Eugénia nagynéniével végtelen gonddal és kegyelettel őrizte a legnehezebb időkben is a nyárádi Hartl család emlékét, fenntartották és kutatták az eredetüket, a legapróbb tárgyi dokumentumokat is eltették, így tartották meg és adták tovább a szerteágazó nagy család életének sok-sok mozzanatát. Gyerekeinknek és unokáinknak férjem sokat mesélt, valódi meséket és legendákat a Tisza-parti életről, és így az elköltözött családtagok szinte velünk éltek, életünk részeseivé lettek. Gyerekeink legtöbbet hallottak Hartl Edéről, a

109