Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szélmalmok történetéhez
Kunhegyes A település utolsó szélmalma a régi kenderesi országút bal oldalán áll, a tanya 1627 számon. Ezt ma Komlósi-féle szélmalomnak nevezik. 1861-ben építette Mohácsi Bálint szélmolnár. Ezt a malmot 1898-ban egy Lada Mihály nevű molnár vette meg, de mivel a gőzmalmokhoz értett, nem tudta megfelelően kezelni a szélmalmot, ezért egy vihar a szélvitorlákat ledobta. Lada Mihály 1902-ben eladta a szélmalmot Komlósi András molnárnak. A gyerekeitől vette meg az Országos Műemléki Felügyelőség 1970-ben. A terv akkor az volt, hogy 1973-ban a malmot lebontják, és anyagát Szentendrére szállítják, ahol eredeti állapotában építik fel a skanzen területén. A helybeli lokálpatrióták azonban úgy gondolták, Kunhegyes utolsó szélmalma jobb, ha helyben marad. Ezért 1990-ben a település 100 ezer Ft-ért visszavásárolta a szélmalmot. 2001- ben a Műemléki Hivatal segítségével elkészítették a szélmalom felújítási terveit, a következő évben pedig helyreállították a tetőszerkezetet.64 2002- ben kezdtek hozzá a felújításhoz, amelynek során helyreállították a vályogfalazatú, téglaköpenyes falazatot. A szélmalom 2005-ben már helyreállítva, hatalmas négyágú vitorlázatta!, a tetőt fordító külső szerkezettel és fékkarral várta a látogatókat.65 Kunszentmárton Szentesi út 28. Ez a szélmalom azért érdekes, mert fogadószintje hasonlít a karcagi malomhoz, ugyanis itt is magas, téglából falazott támfalas földtöltést láthatunk, igaz Kunszentmártonban kisebb területű. A támfalon két bejárati nyílást alakítottak ki, így a malom földszintje, a lisztespad is az eredeti talajszinten helyezkedik el. Szentesi út 25/b. A város másik szélmalma az előbbitől rövid távolságra, a temető mellett a volt téglagyári agyaggödör partján áll. Régi képeslapok tanúsága szerint ez lehetett a Dajka-féle szélmalom. A téglaépület négyszintes, két bejárata van. 64 65 72 OLÁH L. - VÍG M. 2002. 49-53. p. KOVÁCS J. 88-90. p.
