Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szélmalmok történetéhez
az őrlőket eltsábitván ; ezekre nézve á kik minden szeles, vagy tsendes időben haszonvehetök, sőtt szükségessek is ; nem kevés sérelmet okoznak.... ”. A Kerület azonban azon a véleményen volt, ha szárazmalmot építeni szabad, miért ne lehetne szélmalmot is. Sőt „ezen ditséretes, és nagyon hasznos találmány a szegényebbeknek is nagyon hasznára van, így építésüket támogatni kell. ”.9 Azt már tudjuk, hogy a szélmalmok egy új technikát képviseltek, nagyobb teljesítményt nyújtottak és nem kellett igavonó jószágot használni. De miért vágott bele sok ember a szélmalomépítésbe? Mi lehetett a mozgatórugója az új malomtípus elterjesztésének? A kérdések megválaszolásához részletesen vizsgáljuk meg a tulajdonképpen elődnek számító szárazmalmokat. A szárazmalmok a tulajdonosnak és a bérlőnek a jászkunoknál sokszor biztos anyagi jövedelmet és társadalmi felemelkedést is jelentettek. Félegyházán 1828-ban a szárazmalom tulajdonosok között 5 nemes, 15 redemptus, 1 honorácior és 9 zsellér található.10 Karcagon 1811- ben malombérlőként szerepel a város főbírája és hét szenátor. Túrkevén az élők sorából végrendelet nélkül távozott Vincze Márton - aki háromszor is volt a település bírája - özvegye Kallós Erzsébet 1772-ben birtokosztály levelében osztozkodni kívánt gyermekeivel. A földekből, jószágokból és egyéb ingó vagyonokból juttatott ugyan leszármazottainak, de a szárazmalmot teljes egészében minden jövedelmével együtt megtartotta magának.11 Ugyancsak itt figyelhető meg, hogy a szárazmalmokat a későbbiekben a város tanácsosai bérlik. Kiskunfélegyházán a szenátori tisztséget betöltő Endre Mihály szintén birtokolt egy szárazmalmot.12 A szárazmalmok tulajdonosai és bérlői jó haszonra tettek szert. A későbbi idők során - főként a 19. század második felében - már más jövedelemszerzési lehetőségek és befektetési lehetőségek is adódtak. Ezért a szélmalmok is ott terjedtek el ahol a szárazmalmok (Nagykunság, Kiskunság) de az építtetők és üzemeltetők most már a molnárok lesznek. 1876-ban létrejött Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, amely területileg Uo. 1825. Fasc. 4. No. 1808. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája. II. r. In: ZOUNUK 19. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. (Szerk.: Zádorné Zsoldos Mária) Szolnok, 2004. 105-109. p. POZSONYI Zoltán: Az öröklődő normaszegés - Rendhagyó végrendeletek, birtokosztály levelek a túrkevei Vincze családban (1746-1831). In: ZOUNUK 19. Szolnok, 2004. 289. p. ; MNL JNSZML Túrkeve város ir. Capsa A. Fasc. 2. Szám nélkül. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: Két jászkunsági táblabíró karriertörténete. In: TISICUM XVII. (Szerk.: Bagi Gábor - Gulyás Katalin - Horváth László - Kaposvári Gyöngyi) Szolnok, 2008. 233. p. 50
