Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szélmalmok történetéhez
egész malomházzal együtt - a fordítórúd segítségével mozgatták a szél irányába. Magyarországon is először a bakos típus terjedt el. Még a 19. századból fennmaradt metszeteken is gyakran lehet látni bakos szélmalom ábrázolásokat. Gáti János szatmári ügyvéd 1832-ben egy dolgozatában a következőképpen vélekedik a bakos szélmalmokról: „Szélmalmok hazánkban számosán találtatnak, de hogy ezeket hidjük a legnyomorúságosabbaknak elég okot ad reá tökéletlen alkotmányok, méltó volna tehát helyekbe a’ hollandiai szélmalmokat állítani. Ezek mint valóságos házak mozdulatlanul állanak és tsak a’ háztető forog a felnyúló vitorlával a szél mentire. ”. A könnyű és karcsú bakos malmokat a heves szélviharok gyakran felfordították és összetörték. Ezeknek a szerencsétlenségeknek a kiküszöbölésére egy új típus alakult ki Hollandiában az 1650-es években. A malomház masszív - kő, tégla, vályog - toronyalakú, és csak a fedélszerkezet fordul a vitorlákkal együtt a szélirányba. Ez a típus a tornyos szélmalom. A nagyobb teljesítményű, megbízhatóbb üzemeltetésű malomtípus Magyarországon gyorsan elterjedt. Az első adatok a 17. század végén tűnnek fel. Makovicza település 1671. évi összeírásában olvasható ez a bejegyzés: „szélmalomhoz való vas-horog”. Egy 1770. évi tanúvallomás szerint Debrecen városának is volt Boldogfalván szélmalma vagy szeles-malma, melynek csodájára jártak az arra lakók, de még ebben az évben elpusztult.1 A tanúk szerint Debrecen városa 1720-1730 körül Boldogfalva határában szélmalmot, mellé pedig vendégfogadót építtetett, amelyet az elromlott malomról Szelesnek neveztek. A forrást megtaláló Zoltai Lajos hozzáfűzte a következő megjegyzést: „Nem lehetetlen, hogy ezen szélmalom tervét valamelyik németalföldi akadémián tanult debreceni diák hozta magával, vagy pedig Miskolczi Ferenc tipográfus, akit a város 1717-ben (...) Leidenbe küldött...”. A szélmalom németalföldi származását tehát Zoltai fogalmazta meg 1901-ben.2 Hazánkban előbb az egykőpáros rendszer terjedt el, majd a több kővel dolgozó két, három kőpáros malom. A sebesség áttétellel rendelkező malmok lehetnek alul, középen és felül hajtó szélmalmok. A szélmalmok a Duna-Tisza közén, a Tiszántúlon és a Tisza-Maros szögben terjedtek el. A szélmalomépítés virágkorában, a 19. század második felében legtöbbször felül hajtó szélmalmok épültek. Ezek a legtermelékenyebb szélmalomtípusok. A szélmalmok teljesítményükkel és azzal, hogy függetlenek az állati vonóerő alkalmazásától, lassanként kiszorították a szárazmalmokat. De azután őket is legyőzte a gépi TAKÁTS Sándor: A magyar malom. In: Századok, 1907. 242 p. www.mek.niif.hu/szélmalmok/ (Letöltés ideje:2011 . 06. 16.) 44
