Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben
A következő kísérletet az elsőség elsőségének tisztázására dr. Pollmann Ferenc hadtörténész tette a „Magyarország az első világháborúban”40 című lexikonban. A 718. oldalon található szócikkében megemlíti, hogy 1934-ben a Magyarország című lap országos akciót indított Kovács Pál hamvainak hazahozatalára, ám az sikertelen maradt, mivel sírját már nem találták meg. De Pollmann azt is írja, hogy július 30-án a zimony-franzthali temetőben helyezték örök nyugalomra, s nem a harctéren, mint szerepel az a halotti anyakönyvben. S Pollmantól tudjuk azt is, hogy Kovács halálos sebét egy szerb csónakból leadott lövéstől kapta, ez pedig egyaránt lehetséges akkor is, ha a szerbek támadták meg a hídőrséget, s akkor is, ha a 68-asok támadtak át a hídon. Pollmann megállapítása hasonló Cseh következtetéséhez: „A levéltári források nem támasztják alá egyértelműen Kovács »elsőségét«. ”. Aztán van egy újabb „kósza adat”, ami mindenben segít, csupán az elsőség elsőségének megállapításában nem. A HM HIM Hadtörténelmi Levéltár VI. fondfőcsoport 37. humanitárius iratok 19. dobozban található „A jugoszláviai I. világháborús magyar katonai temetők iratanyaga 1923-1943” egyik csatolt fotójának tanúsága szerint Balogh István ontotta elsőként vérét, ami viszont nem jelenti azt, hogy ő is lett volt az első hősi halott. S kísérletet tettek a kérdés tisztázására Abádszalók helytörténészei is. Dr. Dömötör Sándor saját kutatásain túl, felhasználva még dr. Antal Károly, Czicze József, Dömötör Ákos és Szokoly Endre gyűjtéseit, a község monográfiájában (Abádszalók földje, népe, kultúrája, Abádszalók.) a hősi halál körülményeit illetően egy harmadik változatot leírva foglal végül (merthogy az elején még ő is bizonytalan) állást a falu szülöttjének elsősége mellett: „A szóhagyományok szerint a világháború első halottja abádszalóki ember volt: Kovács Pálnak hívták. (...) Szokoly Endre kutatásai szerint az első világháború első veszteség-listáján három halott és négy sebesült szerepelt. A 68. gyalogezred katonái 1914. június 28-án indultak el a zimonyi kaszárnyából Burmára, a Száva partjára. Ott feküdtek egész nap az előre elkészített lövészárokban. A napnyugta még békés volt, azonban hajnali fél egykor óriási robbanás hallatszott: felrobbant a két országot összekötő híd és nyomban megkezdődött az ellenségeskedés. A Kalimegdánról szerb lövészek heves puskatűz alá vették a Száva bal partját, ahol a 68-asok III. zlj-ából a 11. század 2. szakasza tartott őrséget. Reggel felé - már június 29-én - fogytán volt a muníció. Az őrs parancsnoka Kovács Pál és Bíró Gábor közlegényeket a közeli finánc-őrházhoz küldte, hogy hozzanak egy láda töltényt az árokba. A két katona golyózáporban futva hozta el a nehéz láda töltényt. Bíró Gábor beugrott az árokba, hogy majd beemeli, a másik katona pedig abban a pillanatban végigzuhant a láda mellett. Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Bp. 2000. 241
