Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben
után hadosztálytartalékba került. Május 1-ig minden időt a karsztvidék sajátos harcmodorának megismerésére és a kiképzésre fordított.23 E célra a basovizai gyakorlóteret bocsátották felváltva a csapatok rendelkezésére. A hadosztályt hegyi ütközetvonattal látták el. Minden század 3 élelmezési, 4 főzőládás málhás- és 3 vízhordó állatot kapott. Május 14-22. között az ezred az állásokban várta az olaszok támadását. 11-ig a 68. ezred arcvonalszakaszán különösebb esemény nem történt, a zászlóaljak 10 naponként váltották egymást. A harctevékenység főleg abban merült ki, hogy az olasz támadó állások előretolási kísérleteit az ezred katonái meghiúsították. 7-től azonban az olasz tüzérség tevékenysége felerősödött és minden jel arra mutatott, hogy a fő támadás mégis az 5. hadsereg sávjában várható. Az olasz haderő a hosszú tél alatt rendkívül megerősödött. 1917 tavaszán jelentős nyugati hadianyagot és fegyverzetet kapott, 16 új hadosztályt állított csatasorba, további 6 pedig kiképzés alatt ált. Nehéztüzérsége négyszeresére, közepes tüzérsége kétszeresére nőtt. 1917. május 12-én 28 olasz hadosztály indult támadásba a Hermada- Tristelj vonal áttörésére. Az olaszok mintegy kétszeres túlerőt képeztek. A harcok kezdetben nem érintették a 7. hadosztályt. 14-én megkezdődtek a gyalogsági támadások, egyelőre főleg a XXIII. hadtesttől északra, a Zagora- szakasz, a Monte San Gabriele és a Monte Santo ellen. A 19-ig ismétlődő támadások nem értek el számottevő eredményt. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem ez az olaszok fő támadási iránya. 21-22-én teljes csend volt, ám 23- ra virradóra, éppen amikor a zászlóaljak váltottak, megindult a nagy erejű olasz támadás, kezdetét vette a 10. isonzói csata. A Hermada-irányt a jobbszárnyon a 10. hadosztály, középen a 7. hadosztály, a balszárnyon a 16. hadosztály védte. A 14. dandár (parancsnok: Falkhausen Richard tábornok) az arcvonalban a következőképpen helyezkedett el: a balszárnyon a 38/IV., ettől jobbra a 38/11., majd a 68/III. és a 68/IV. zászlóalj állt. A dandártartalékot a 68/1. zászlóalj képezte a 235-ös magassági pontnál, a 68/11. pedig hadosztálytartalékként Komarjenál és a 247-es magassági pontnál került kikülönítésre. A heves tüzérségi előkészítés után indított gyalogos rohamot az olaszok 7 támadó hullámban hajtották végre. Elkeseredett harcban áttörtek a 10. és a 7. hadosztálynál, és súlyos veszteségeket okoztak a szívósan védekező 68/IIL, IV., és 38/III. zászlóaljaknak. Ekkor vetették be a tartalékot, amely csak némileg javított a helyzeten. A 68/1. zászlóalj vakmerő ellenlökéssel betört az ellenség sorai közé, s még az első vonalon is túljutott. A 38/1. zászlóalj is derekasan küzdött, ám csapatainkat a Jamianótól északra lévő magaslatokra szorították vissza. A támadások 24-én, 25-én és 26-án makacsul A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Bp., 1938. (Továbbiakban: 38. gyalogezred) 159. p. 229
