Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben

1916 januárjában megérkeztek az ezredhez az aknavetők és a kor egyik legmodernebb fegyverének számító lángszórók. Felállították az ezred úgynevezett „portyázó osztagát”, a Jagdkommandót, amelynek parancsnoka Moser Hans hadnagy lett.

Az idő enyhülésével az oroszok egyre inkább közelebb ásták magukat a védelmi vonalakhoz. Az állóharc kezdetén, októberben 800-1600 lépésnyire voltak egymástól, de április közepére ez a távolság 300-500 lépésnyire csökkent. Az orosz előállás a 68-asok jobbszárnya előtt húzódott 300 m hosszban. A 7. hadosztály parancsnoksága ennek elfoglalására adott parancsot. A feladat végrehajtására a 4. századot és a Jagdkommandót jelölték ki. Április 29-én éjjel az 5. század rövid tüzérségi előkészítés után, rohamot intézett az orosz állás ellen. Rövid, hősies küzdelem után elfoglalta az árkot és 180 fő oroszt, tisztjeikkel együtt fogságba ejtett. Miután a parancs az árok megtartására is vonatkozott, a főállással összeköttetést próbált teremteni. Sajnos az összekötő árkok reggelre nem készültek el, így az orosz ellenlökés minden hősiesség ellenére visszavetette az ezredet. Csak kevés 68-asnak sikerült visszajutnia saját állásaihoz. Ebben az ütközetben halt hősi halált Hirsch Gyula hadnagy és Horváth Andor hadapród is. Május végéig már csak helyi jellegű vállalkozások zajlottak a térségben, ugyanakkor a hazai és a külföldi sajtó folyamatosan emlegette a várható nagy orosz offenzívát.

Alekszej Bruszilov orosz lovassági tábornok, aki 1916. március 17-től az orosz Délnyugati Hadseregcsoport parancsnoka volt, június 4-én 4 hadseregnyi erővel, 573.000 katonával kezdte meg a várt támadást, amely Bruszilov-offenzíva néven vonult be a hadtörténelembe. Egy ismeretlen magyar baka vagy honvéd (az előbbi a közös Hadsereg katonája volt, az utóbbi a m. kir. Honvédségé) az orosz tömegrohamok láttán ekkor találta ki a mai napig közismert „gőzhenger” kifejezést.

Június 4-én megkezdődött a szokásos orosz tüzérségi előkészítés, amely mintegy két órán keresztül zajlott. A 68-asoknak csak az I. zászlóalja feküdt a tüzérségi tűzben. A II. és a III. zászlóalj dandártartalék volt, s csak később vetették be a bal szomszéd 38. gyalogezred támogatására. A katonák bíztak szinte várszerűen kiépített állásaikban és új fegyvereikben. Június 6-án azonban megérkezett a visszavonulási parancs, mivel az oroszok Lucknál áttörtek. Az ezred mindjárt az állások elhagyása után rövid utóvédharcba bonyolódott, ezután azonban nyugodtan folytathatta a visszavonulást, s még aznap este Podgajcynál átkelt a Styren. Torgowica körül, Topule és Lucziczy környékén, sokszor közelharc árán 10-éig lassította az orosz támadást, s 11-én a Lipa folyón átkelve sikerült megállnia. A folyó déli partján, Nowostaw és Holatyn helységek mentén ásta be magát. 12-én kinevezték a 68. ezred új parancsnokát, Krause Lajos alezredest, a 69. gyalogezred addigi parancsnokát. Az I. zászlóalj parancsnoka Diendorfer Sándor őrnagy, a II. zászlóaljé Phoser

226