Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben

azonban mind az I. hadtestet, mind a 7. hadosztályt (parancsnok: Dáni tábornok) orosz támadás érte. Ez három 68-as zászlóaljat éppen akkor ért, amikor azok a zdzarki szűkebb hídfő megszállására a sötétség leple alatt részben már megindultak. A hátrahagyott utóvédet az oroszok legázolták. A harcok 22 óra körül értek véget, ekkor nyílt lehetőség a rendezetlen csapatrészek gyülekeztetésére.17 Csak ezután váltották fel a 68-asokat, akik a menetparancs értelmében északra, Lemberg felé meneteltek. A város 10 hónap után, 22-én szabadult fel. A 68-asok június 23-án bevonultak Lembergbe. A lakosság, nem tudván, hogy magyar ezred jön, először „Hoch Ausztriái”-t kiáltott, de miután kiderült, hogy a jászkun gyalogezred vonul előttük, hangos „Éljen a Magyar!” kiáltásokkal köszöntötte a fáradt bakákat.

Az ezred két hét pihenőt kapott, amire igen nagy szüksége is lett volna, hiszen egyebek mellett pótolni kellett volna a megfogyatkozott legénységet és fegyverzetet. Ehelyett azonban, már 25-én délben kivonultak a városból, és 27- én támadást intéztek Dziedziellow ellen. Rövid harc után kikergették a falut védő oroszokat és a falu keleti határánál védelmi állást foglaltak. E harcban esett el Kronhauser hadnagy és kapott halálos sebet Gósa százados, akit a 2. gyalogezredből vezényeltek át ideiglenesen.

Július 2-ra virradó éjszaka az ezredet végre kivonták az arcvonalból, és Bendiuhára irányították rövid pihenőre. Menet közben érte utol a régen várt utánpótlás: Christó főhadnagy menetszázada, majd Bokros kapitány zászlóalja. Július 4-én a 7. hadosztály elfoglalta új megindulási körletét, felváltva a német 25. tartalékhadosztályt. A Szurmay-csoport 4. lovashadosztálya a konstantúwkai középső védőkörletet, 7. hadosztálya a csatlakozó északi szakaszt Dab magasságáig, 79. dandára a déli, illetve a Konstantówka és Zubowmosty közötti arcvonalat vette át. 8-ától a Szurmay-csoport az osztrákmagyar 1. hadsereg alárendeltségébe került (parancsnok: Paul Puhallo táborszernagy), amely 8 gyalog és 3 lovashadosztály erővel rendelkezett. 12-én az 1. hadsereg parancsnoksága kidolgozta a támadási terveket, miszerint 17-én a fő támadási irány: Horodlowice-Szychtory. A főtámadást végrehajtó Szurmay-csoport 14-én 5.890 puskával, és 25 könnyű löveggel rendelkezett. 16-án déltől a 7. hadosztály zöme Wojslawice körzetéig nyomult előre, 17-ére a megáradt Bug folyó keleti partjára vetette vissza az oroszokat Pieczygóry és Szychtory között. Ezeken a falvakon túl a Bug keleti oldala már orosz terület volt.

A csapatok döbbenten látták, hogy az oroszok mindent felégetnek és megsemmisítenek a visszavonulás során. Az átkelést nemcsak a megáradt folyó, hanem a szakadó eső is erősen hátráltatta. Az orosz védelem hatékony volt, a meredek keleti partot drótakadályokkal látták el, sőt még a folyóba is

A Világháború. X. köt. 255. p.

223