Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének.” Küry Albert alispán 1867–1926
megfigyelhető radikalizálódás és balratolódás a vármegye területén is, de - főként az ipari munkásság magas létszáma miatt - a megyeszékhelyen érvényesült leginkább, majd 1919 március végén a proletárdiktatúrában csúcsosodott ki. Április közepén a román hadsereg támadásba lendült, és a hónap végére megszállták a megye tiszántúli részét, májustól a megyeszékhely hosszú hónapokig a Vörös Hadsereg és a román királyi csapatok frontvonalába került. Az 1918 előtti vármegyei közigazgatás tagjai egyértelműen a rövid életű kommunista hatalommal szemben foglaltak állást, többen közülük részt vettek a proletárdiktatúra ellen 1919. május 2-án kitört szolnoki felkelésben is. Az elsősorban világháborús katonatisztekből álló ellenforradalmi városparancsnokság a vármegyeházán, a főispáni helységekben rendezte be főhadiszállását.106 A Szamuely-különítmény ellen harcoló szolnokiak között katonai vezetőként ott találjuk a nagy múltú szolnoki Scheftsik-família leszármazottját, az első világháborús veterán, későbbi vármegyei főlevéltáros Scheftsik Györgyöt is,107 és tagjai közt Alexander Imrét is, aki előbb főjegyzőként, majd 1919 őszétől alispánként vett részt a vármegyei közigazgatás irányításában.108 1919. május 3-án a szolnoki ellenforradalmi felkelést az ide vezényelt vörös csapatok leverték, a túlerő elől a Fehér Gárda tagjai a Tiszántúlra menekültek és a román királyi hadsereg fogságába estek.109 Alexander Imre a román fogságból kiszabadulva a tanácskormány bukása után visszatért Szolnokra, ahol a vármegye közgyűlése őt bízta meg a visszavonult Küry Albert alispán helyettesítésével és a vármegyei közigazgatás irányításával.110 Míg a városban rekedt fehéreket, szolnoki vagyonos polgárokat, tisztviselőket, a Vörös Hadsereg fellázadt tisztjeit és katonáit, egyes adatok szerint 32, más források szerint 52 személyt - köztük a vármegyei közigazgatás néhány képviselőjét (Hajdú Béla vármegyei árvaszéki ügyészt, Simonyi Pál vármegyei árvaszéki ülnököt)111 - Szamuely Tibor KELE József: Vörösök Szolnokon és a Jászságban. Szolnok, 1927. 90. p. CSEH Géza: Három nemzedék. Adatok a szolnoki Scheftsik család múltjából. In: ZOUNUK 21. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: Zádomé Zsoldos Mária) Szolnok, 2006. 81-119. p. CSEH Géza: Adatok Alexander Imre alispán életútjához (Kunhegyes 1883 - Budapest 1969). In: ZOUNUK 14. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: Zádomé Zsoldos Mária) Szolnok, 1999. 143-162. p. CSEH G. 2006. 106. p. CSEH G. 1999. 146. p. Az adatok ellentmondásosak. Vö.: CSEH Géza: „Amikor az önkény törvényt ült...” Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár A Hónap Dokumentuma 2010. május (Elektronikus dokumentum) http://www.szolarchiv.hu/id-182-maius.html (Letöltés dátuma: 2011. febr. 2.) KELE J. 1927. 305-309. p. 181
