Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)
„nem a fájdalomra, hanem a kötelességére figyelve". Két órával később jött egy újabb, ezúttal tizenkétfontos lövedék, amely már a combját is szétroncsolta, ugyanebben a percben egy lövedék a lovának az állkapcsát zúzta szét, egy harmadik leütötte a fogat középső lovasát, illetve annak igáslovát. Mindez azonban nem ingatta meg Schedert, aki „teste romjaival” azonnal vágtában sietett az ellenség ellen, és csak a csata után kötöztette be magát.194 Scheder hőstettét megörökítette egy ismeretlen vértestiszt emlékirata is, bár ebben már „csupán” egyetlen, az ütközet kezdetén kapott sebesülés szerepel. Az emlékirat szerint Scheder a ceglédi ütközetben sebesült meg, s az arany vitézségi érmet a halálos ágyán kapta meg. Temetésén maga Jellacic is megjelent.195 A kérdést Kral őrnagy, szekerészeti parancsnok jelentése, illetve az 5. lovasüteg 1849. január 31-én Törteién kelt, s Ottinger által is láttamozott kitüntetési előterjesztése dönti el végleg. Az előbbi szerint a ceglédi ütközetben a 31. alsó-ausztriai lovasüteg-fogatolásnál Scheder közvitéznek ellőtték a lábát.196 Az utóbbi, részletesebb tudósításból kiderül, hogy Schöder (!) a 4. ágyú előlovasa (Vorreiter) volt, s jobb lábát már az ütközet kezdetén térd felett szétzúzta egy ellenséges ágyúgolyó, ám ennek dacára „példátlan kitartással ellátta lován igen megerőltető szolgálatát az ütközet teljes befejezéséig, s csak ezt követően jelentette magát szolgálatképtelennek”. Ottinger mind neki, mind a vele együtt felterjesztett három tüzérnek és egy szekerésznek az Arany Vitézségi Érem adományozását javasolta.197 Scheder ezek után meg is kapta az arany vitézségi érmet, s ezt Windisch-Grätz február 7-én hadseregparancsban tette közzé.198 Mindenesetre, mint a fentiekből is kiderül, Scheder a ceglédi ütközetben egyszer, és nem kétszer sebesült meg, s „A császári királyi szekerészkar dicsőségcsarnoka” hasábjain előadott hatás vadász történet a kétszeri sebesülésről a legendák körébe tartozik. Scheder személyéről és további sorsáról tudjuk, hogy 1824. május 7-én a Groß-Thennebergben található 34. számú Angerauernhofban született, 1844- ben állt be a cs. kir. szekerészkarba. 1849. február 28-án az egyik pesti katonai kórházban halt bele sérülésébe, s március 2-án temették el.199 Ehrenhalle des kaiserlich-königlichen Militär-Fuhrwesens-Corps. Wien, 1850. 4. p. 195 J. W. WARRE TYNDALE. 1850. 121. p. 196 Kral őrnagy - főparancsnokság, Buda, jan. 29. No. 537. [1608/AO.] KA AFA Karton 1847. HA DA 1849-1-147. 197 KA AFA Karton 1824. HA. u. W-G. 1849-2-109c. Herbert vezérőrnagy és Jung őrnagy - cs. kir. hadügyminisztérium, Bécs, 1849. febr. 14. No. 1097. KA Alte Belohnungs-Anträge. Karton50. No. 24. 199 Ehrenhalle, 1850. 27. p. 139
