Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)
összecsapásokkal lehet stratégiai jelentőségű eredményeket elérni, hanem olyan támadással is, amely egyik oldalról sem jár nagy véráldozattal. Kérdés, hogy Perczel és a magyar katonai vezetés teljes mértékben kihasználta-e ezeket az előnyöket? Mint láttuk, Kossuthban utóbb megfogalmazódott a főváros visszafoglalásnak lehetősége is, s idősebb korában maga Perczel is írt ezzel kapcsolatos terveiről. Nos, a Windisch-Grätz rendelkezésére álló erők már az erősítések beérkezése előtt elegendőek voltak Perczel megállítására, hiszen gyalogsága számszerűen nagyjából egyenlő erőt képviselt Perczelével,189 lovassága és tüzérsége viszont legalább kétszeres túlerőben volt. Noha elvileg fennállt a lehetősége Pest kiürítésének, kevéssé valószínű, hogy Windisch-Grätz ezt Budával, azon belül a várral is megtette volna, márpedig amíg a vár a cs. kir. csapatok kezén van, a fővárost a magyar csapatok nem mondhatták magukénak. A másik kérdés az, hogy vajon nem lett volna jobb, ha a Szolnokra való visszavonulás után Dembinski hajlandó beleegyezni Perczel kétségkívül merész és kockáztató haditervébe, s a Középponti Mozgó Sereg nagy részét a Tisza jobb partján északnak indítja. A hadműveletnek voltak kockázatai, pl. az, hogy a seregnek a menetet az ellenség szeme láttára, s egy oldaltámadás veszélyének kitéve kellett volna végrehajtania. Ugyanakkor komoly veszélyt jelentett volna Schlik és Schulzig egyesült csapataira, különösen, ha mindezt összekötik a felső-tiszai hadtest előnyomulásával. Igaz, fennállt a lehetősége annak, hogy Windisch-Grätz előnyomuló csapatai támadásra indulnak Szolnoknál, de - ismerve a tábornagy addigi működését - ennek viszonylag csekély volt a valószínűsége. Dembinski azonban a lehető legrosszabb megoldást választotta: elvitte magával a Középponti Mozgó Sereg több, mint egyharmadát, ezzel késve érkezett a felső-tiszai hadtesthez, majd tovább késlekedett a Schlik elleni fellépés alkalmával. De ez már egy másik történet, Dembinski balvégzetű fővezéri ténykedésének krónikája.190 Utóhang - Szolnok vagy Cegléd? A magyar szabadságharc összecsapásairól 1848-1849-ben, s az azt követő években több száz kép készült. Ezek tematikai eloszlása meglehetősen egyenetlen: miután többségüket Ausztriában készítették, érthető módon elsősorban a cs. kir. fegyverek számára sikeres ütközeteket és csatákat örökítették meg. Az öt leggyakrabban ábrázolt esemény az 1848. december 30A Jellacié-hadtest két (Gramont, Karger) gyalogdandárja önmagában több, mint 8.300 főt számlált február 7-én. KA AFA Karton 1945. I. AK u. J. 1849-2-37a., b. Ehhez járult még a tartalék hadtest hat gránátos zászlóalja Lásd erre BORÚS J. 1975. 118-303. p. 136
