Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)
ment Ceglédig és Albertiig úgy, hogy Tiszafüredről csakugyan elkergethettek volna bennünket; Dembinskinek pedig nem adott 4000 - mert seregéből senkinek nem ád semmit. »Maga mellé szívesen látja Dembinskit.« Ez igazoló levelet kért Perczeltől, ha a megtagadásból baj következnék. Perczel inkább a sereget elhagyta, melyet tegnapelőtt 8 órakor reggel Dembinski ideiglenesen átvett. ”.130 Kossuth február 1-jén a következőket írta Csány László erdélyi országos biztosnak a történtekről: „Híre jött, hogy Schulzig ellenséges tábornok seregosztályával a tiszafiredi vonalnak jő. Kellett tehát e vonalnak födözéséről gondoskodni. Perczel tábornok ennélfogva utasítást vett, hogy seregétől 4000-et elkülönítvén, ezt bocsássa Dembinski altábornagy parancsnoksága alá, ki a tiszafüredi s tokaji vonalakon egyesítendő haderőnek fővezérletével bízatott meg. Perczel tábornok úr ez utasítást vévén, azonnal lemondását küldötte be, mert úgymond, seregét eldaraboltatni nem engedi. A hadügyminisztérium a lemondás folytán még fölszólítást intézett Perczelhez a végett, hogy tartsa meg vezérségét. De Perczel úr e fölszólításnak sem engedve, táborából eltávozott s itt nincs is tudomásunk hollétéről. ”.131 Ismerünk egy beszámolót Kollár Jánostól, Békés megye kirendelt „hírnökétől”. Kollár január 30-án Törökszentmiklósról (ahol ekkor a volt Perczel-hadtest főhadiszállása is volt) jelentette a Békés megyei bizottmánynak, hogy a Schulzig-hadosztály csapatai 6.000 fővel és 18 löveggel Debrecen felé indultak, ezért az OHB rendeletére Perczel előnyomuló hadtestéből 4.400 főt és 12 ágyút rendeltek Tiszafüredre. „Ennek folytán - bár Cegléden a múlt csütörtökön részünkről jól ütött ki a csata - de a szolnoki vonalon lévő erőnk 10.000-re s 24 ágyúra leolvadván, vissza kellett vonulnunk, Szolnokot is feladván. - Perczel Mór tábornok a honvédelmi bizottmánynak ezen rendelkezését nem helyeselvén, seregét csonkítani nem akarta, sőt, az engedelmességet is megtagadta; miért tőle a parancsnokság elvétetvén, serege az ősz lengyel Dembinskinek adatott át. ”132 Végül ismerjük Dembinski változatát a történtekről, ami eléggé egybevág azzal, amit Kossuth a képviselőház zárt ülésében elmondott. Eszerint Perczel január 26-án nyíltan megtagadta az említett hadosztály kiszakítását és Dembinskinek való átadását, arra hivatkozva, hogy hadtestét egyedül ő HUNFALVY P. 1986. 180. p. Kossuth - Csány, Debrecen, 1849. febr. 1. Közli KLÖM XIV. 281. p. Kollár - Békés megyei bizottmány, Törökszentmiklós, 1849. jan. 30. Közli OLÁH GY. 1892. n. köt. 181-182. p. 121
