Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - NOVÁK LÁSZLÓ FERENC: Nemesi ellenállás a Jászkunságban, különös tekintettel Jászapátira
tiltott összejövetelt tartókat, és a kocséri erőszakosság résztvevőit - összesen 25 főt valamint 51 főt, köztük nőket, kisebb vétkűeket, akik a verekedésben vettek részt, Berénybe szállították, kivizsgálás és megbüntetés végett. Horváth kerületi alkapitány Apátiban csinált rendet. Augusztus 3-án délután 43 gazdát nyilvánosan megbotoztatott a piactéren, 13 főt pedig pénzbírsággal sújtott. Utassy István főbíró további 13 zendülőt vitettetett Berénybe. 1820 szeptemberében adott választ a Helytartótanács az apáti tanács és Ozoroszky elleni panaszokra. Végleg eltiltották Tajthyékat a perlekedéstől, felmentették a tanácsot és Ozoroszkyt a vádak alól (1821-ben Ozoroszkyt visszahelyezték hivatalába), kötelezővé tették a kocséri károk megtérítését, s a kivezényelt katonaság tartásának költségtérítését. Azt is előírták, hogy tanácson belül a rokoni kapcsolat tilos, s a tanács nem zárhatja ki a közföldek árendálásából a helybéli lakosokat. Tudósítottak arról is, hogy a Tajthyék ügyét képviselő pesti prókátorok, Urbányi József és Czagány György ellen Pest vármegye törvénykezése eljárást indított. Az 1820. évi zendülés, lázadás vezetőit súlyos börtönbüntetésre ítélték: Tajthy Istvánt 5, Dósa Györgyöt és Utassy Mihályt 4-4 évi várfogsággal sújtották, 1821. Szent György napjától (április 24.) kezdődően.73 Az elítéltek kötelesek voltak saját maguk ellátásáról gondoskodni a börtönévek alatt, ami nagy terheket rótt a családjukra. Tekintettel arra, hogy az elítéltek képtelenek voltak erre, a Kerület utasítására „Dósa Gergelyért, Dósa Istványért, Utasy Jánosért, Tajti Jósefért, Tajthy Andrásért, Bállá Jánosért mint Szegedi Rabokért, és Utasy Mihály Pétervári rabért öszveséggel 821 ft 47 7/8 djénárojkat úgy a fellyebbi Dlis Határozatnak erejénél fogva a BCassábúl anticipato a nevezett Rabok helyett, ki fizettetni meg hagyatott”. Az előterjesztés szerint amennyiben a rabok vagyonából kellene megtéríteni a költségeket, ebben az esetben „Familiájok Koldúlásra fognak jutni” - állapították meg.74 Ns Dósa György négy esztendei börtönbüntetését Temesváron töltötte, de még szabadulása előtt, 1823. december 12-én elhalálozott. Özvegye a tanácshoz fordult azzal a kéréssel, hogy mivel „Dósa Györgynek halála utánn, annak a Herczeg Vied Runkel Magyar Gyalog Ns Regementben szolgáló fiára ide haza szükség légyen azért azon Katonának ha örökös obsittal nem, leg alább hosszassabb szabadsággal való haza eresztését ezen Tanáts” támogassa.75 Időközben kiszabadultak a rabok, de a viselkedésükben nem állott be gyökeres változás. Kocséron támadt incidens a hazatérő rabok és a város 73 74 75 150 BAGI G. 1997. 37-42. p. JNSZML Jászapáti Tanácsülési jkv. 1822/24. 80. sz. 251-252. p. JNSZML Jászapáti Tanácsülési jkv. 1822/24. 75. sz. 1824. márc. 15. 469. p.
