Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet
napiparancsa szerint viszont a kudarc oka nem az ellenség túlereje volt, hanem az, hogy a két századból a vértesek felbukkanásakor összesen 17 huszár volt az, akik „elhagyatva bajtársaikat, bátran rohantak az ellenségnek”, míg a többiek cserbenhagyták őket.141 Az összefoglaló magyar hadijelentés tapintatosan hallgat erről az epizódról, pontosabban, csak annyit említ, hogy a magyar huszárosztály az ellenség főerejéig üldözte a városban talált vérteseket. Ez a kis siker azonban legfeljebb arra volt jó, hogy Ottinger viszonylag nyugodtan rendelhesse el a visszavonulást. Időközben ugyanis Hertelendy hadosztálya is benyomult a városba, sőt, lovassága és lovasütege megjelent Ottingerrel szemközt. A cs. kir. lovasüteg kartácstűzzel próbálta meg feltartóztatni a magyar lovasságot, nem sok sikerrel (Ottinger szerint egyáltalán nem feleltek meg a feladatnak); a röppentyűket Ottinger gyakorlatilag nem tudta használni. Miután a nagy ködben nem tudta megítélni a magyarok hadmozdulatainak irányát, de Kazinczy tüzérsége immáron hátulról és oldalról is támadta, jobbnak látta elrendelni a visszavonulást Abony felé. Perczel hadijelentése szerint a város előtti „mindkét részről folytatott kemény tüzelés ” másfél óra hosszat tartott, s az ellenség ezt követően „a csatapiarcot elhagyni és visszavonulni kényszerült, számos halottat hagyva maga után”. A visszavonulást a 7. (Hardegg) vértesezred fél százada fedezte. A magyar lovasság Abonyig üldözte a cs. kir. lovasdandárt. Ottinger csapatai január 22-én este fél 7-kor érkeztek Abonyba, de a tábornok attól tartva, hogy a magyarok éjszaka rajtaütnek, itt sem állt meg, hanem csapataival Ceglédig vonult vissza, ahová éjjel 12-kor érkezett meg. Későbbi hadijelentésében kiemelte a túlerejű magyar tüzérséget. A 6. (Wallmoden) vértesezred krónikása 36, a 7. (Hardegg) vértesezredé 40 magyar löveget említ. Perczelnek 52 löveg állt a rendelkezésére, ezek közül azonban a Szekulits-hadosztály 14 lövege nem vett részt a hadműveletben, a fennmaradó 38 lövégből pedig harmincnál több aligha vett részt ténylegesen az ütközetben.142 Perczel: Hadi és napi parancs. Szolnok, 1849. jan. 23. HL 1848-49. 10/338.; MOL R 306. Katonai iratok. 8. csomó, dátum szerint. Perczel - OHB, Torökszentmiklós, 1849. jan. 23. MOL OHB 1849:1711.; Meszéna Ferenc őrnagy és Szerelmei Miklós: Relation über die Wegnahme von Szolnok am 22-te Januar 1849. MOL P 295. A Görgey-család levéltára, b/21. fase. Német nyelvű csataleírások; Ottinger: Relation über das Gefecht bei Szolnok am 22. Jänner 1849. (Törtei, 1849. jan. 31.) Közli HERMANN R. - KLETECKA T. - GMOSER, E. - LENKEFI F. - TEPPERBERG, C. - SZIJJ J. 2005. 194-195. p.; KOVARIK, O. 1904. 98-99. p.; WREDE, A. 1906. 497. p. Ottinger fejvesztett visszavonulásáról megemlékezik LÁSZLÓ K. 2001. 25. p.: „A Szolnokról megszalasztott ellenség 22-én estve ért Abonyba s ott meg sem mert etetés végett állani, hanem a legnagyobb rettegés 242
