Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet
főhadnagy vezette fél százada által alkotott őrshöz. A pályaudvar megszállására és saját jobb oldalának biztosítására egy századot rendelt ki a 7. (Hardegg) vértesezredből, s mellé adott két ágyút is. Bal oldalába a Tisza jobb partján egy másik szakaszt különített ki (valószínűleg szintén a 6. vértesezredből) az ellenség megfigyelésére. A többi csapatot, nagyjából 8 lovasszázadot, pedig a korábban kijelölt riadóhelyen osztályoszlopokban állította fel; tüzérsége itt 2-3 ágyúból és 1 röppentyűből állott. Alighogy ez megtörtént, már huszárosztagok mutatkoztak a Tisza túlsó, bal partján éppen a híddal szemben, erejüket azonban a vastag ködben nem lehetett megállapítani. A hídőrség parancsnoka néhány ágyúlövést adatott le rájuk, mire a huszárok visszahúzódtak. Eközben az Ottinger bal oldalán kiküldött járőr jelentette, hogy a magyarok Szolnoktól északra, negyedórányi távolságban (azaz kb 1,5 - 2 kilométernyire) gyalogsággal, lovassággal és tüzérséggel átkeltek a befagyott Tiszán, s a gyalogság a város felé nyomul, a lovasság és tüzérség pedig Ottinger bal oldalának és visszavonulási útvonalának veszélyeztetésére Abony felé tör előre. Ottinger tisztában volt azzal, hogy gyalogság hiányában képtelen tartani a települést, s kiadta a parancsot a visszavonulásra. Csapataival kb. 1.000 lépésnyi (mintegy 800 méternyi) távolságra Szolnoktól nyugatra megállt, s a dandárral az Abony felé vezető út két oldalán foglalt állást. A hídőrséget arra utasította, hogy csak a hídon át történő túlerejű ellenséges támadás esetén vonuljon vissza. A hadijelentésből nem világos, hogy mi történt a pályaudvarra kikülönített vértesszázaddal és két löveggel, illetve a Törökszentmiklós felől visszatérő vértesszakasszal; azaz, ezeket is csatlakoztatták-e a főerőhöz vagy sem. A 6. (Wallmoden) vértesezred története szerint mind a Törökszentmiklós felé, mind a Tisza bal partján észak felé küldött lovas szakasz a hídőrséghez csatlakozott, sőt, ide érkezett két röppentyű is. A vasúti pályaudvarnál lévő egy vértesszázad és két löveg viszont bevonult a főerőkhöz; azaz, immáron 9 lovasszázad, 4-5 löveg és 1 röppentyű állomásozott ott.131 Ottinger: Relation über das Gefecht bei Szolnok am 22. Jänner 1849. (Törtei, 1849. jan. 31.) közli HERMANN R. - KLETECKA T. - GMOSER, E. - LENKEFI F. - TEPPERBERG, C. - SZIJJ J. 2005. 194-195. p.; LÁZÁR Zsigmond ezredes: Operations-Journal des Kürass. Rgmts. Graf Wallmoden-Gimbom No. 6. vom 10-ten Oktober 1848. bis 16. August 1849. (Kecskemét, 1850. febr. 24.) KA AFA Karton 1940. SA. u. J. 1849-13-17.; Othmar KOVARIK: Chronik des österreichischen sechsten Kürassier-Regiments 1701-1867. Derzéit Dragoner-Regiment Albrecht Prinz von Preussen Nr. 6. Berlin und Leipzig, 1904. II. k.öt. (1848-49-ben 6. Wallmoden vértesezred) 98-99. p. Ottinger és Lázár adatait kombinálja Alfons Freiherr von WREDE: Geschichte des k. u. k. Mährischen Dragoner-Regimentes Albrecht Prinz von Preussen, Regent des Herzogtumes Braunschweig No. 6. Brünn, 1906. (1848-49-ben 6. Wallmoden vértesezred) 497-498. p. Az előőrsi összecsapásra lásd Perczel - OHB, Törökszentmiklós, 1849. jan. 23. reggel. MOL OHB 1849:1711. Váratlan támadásként 237
