Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása

Arról, hogy Ladány a XV. század folyamán jász település volt, több adattal is rendelkezünk. 1411-ben kiséri és ladányi jászok, utóbbiak név szerint György fia Miklós, Demeter fia Tamás, János fia János, Balázs fia Ják és László fia Tamás (Nicolaus filius Georgii, Thomas filius Demetrii, Joannes filius Johannis, Jakus filius Balasy et Thomas filius de Ladislai de Ládán), kérelmezték, hogy Zsigmond az akkor Ceglédhez tartozó Külsőhegyes és Belsőhegyes néptelen birtokokat nekik adományozza benépesítésre. A beiktatás meg is történt, az adományozás mégsem valósult meg, mert a két falubirtok eredetileg az óbudai apácák tulajdona volt, nevükben György bíró tiltakozott, a birtok nem volt adományozható.373 1433-ban Zsigmond német-római császárrá koronázásának évében római kíséretében jászok is voltak. A vatikáni levéltárban fennmaradt adatok szerint, a pápához folyamodott búcsúengedélyért a ladányi Ferenc nevű nemes jász, valamint Madaras László és neje Margit is, mint kegyurak, hogy a település temploma számára, mely az egri egyházmegyéhez tartozott, védőszentje pedig a Boldogságos Szűz volt (Patronus: parochialis ecclesiae b. Marie in Ládán). Ebben a kérelemben a ladányi jászok településüket meglehetős túlzással mezővárosnak titulálták, ami mindenesetre azt mutatja, hogy Ladány népes falu lehetett.374 A hatvani szandzsák 1546. évi összeírásában a Jászság adózását egy összegben tüntették fel, úgy, ahogyan „a királyok korában” volt.375 Az adózásnak ezen módja nagy valószínűséggel kapcsolatba hozható a jász szék megalakulásával, amely 1438/39-ben már biztosan létezett.376 Az V. László korában keletkezett számadáskönyv szerint, majd 1494-95-ben a jászok adatolhatóan egy összegben fizették adójukat, s nyilvánvalóan az adózó települések között kellett legyen Jászladány is.377

GYÁRFÁS I. 1883. 564. p.; BAGI G. 1991. 44. p.; BENEDEK Gy. 1994. 263-264. BENEDEK Gy. - ZÁDORNÉ ZSOLDOS M. 1998. 70-71. p.

FRAKNÓI V. 1893. 5. p.; TÓTH Péter: Az 1422. évi jász kérelmek a Vatikáni Levéltárban. In: Redemptio XVII/1, 2010. febr. 2.

FEKETE L. 1968. 79. p.

HATHÁZI Gábor: A kun és jász székközpontok kérdéséhez. In: Studia Caroliensa, 2006. 3-4. 138. p.

BIRK Ernő: Adalék Magyarország pénzügytörténetéhez V. László idejében. In: Üj Magyar Múzeum. Pest, 1853. III. évf. 509-515. p.; THALLÓCZY Lajos: A kamara haszna (lucrum camerae) történetéhez. Bp. 1879, 85-86. p.; ENGEL, Johann Christian: Geschichte des Ungarischen Reichs und seinen Nebenländer. Halle, 1797. ; GYÁRFÁS I. 1883. 338, 629. p.; KOCSIS Gy. 1989. 10. p.; KOCSIS Gy. 2005. 83-84. p. Véleményünk szerint semmiképpen sem állja meg a helyét az a feltételezés, mely szerint Ladányt „csak a XVI. század közepétől sorolták a jász jogú települések közé”. BAGI G. 1991. 45-46. p.

83