Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása
nemesi jogú birtoka volt, magyar jobbágyai kellett, hogy legyenek.342 * Legutóbb Langó Péter (Fodorra hivatkozva) már bizonyosságként közölte, hogy Jászalsószentgyörgy „nem volt jász szálláshely a középkor folyamán”.343 Az általa interpretált községtörténet szerint a település 1399-ben jelentéktelen lehetett, hiszen 1401-ben lakatlan voltára való tekintettel pusztaként jelölte a királyi adomány levél. Szentgyörgy Langó szerint a XV. században a Csirkecsaládtól a Sempsei (Semsey)-családhoz, majd az. Abádi és a Bessenyei- családokhoz került, végül egyházi tulajdonná vált.344 Sajnos Langó, kritika nélkül átvette Fodor adatait, köztük az általa felhasznált, a Scheftsik-féle Szolnok megyei monográfiában szereplő, a szerzők által meg nem hivatkozott, téves adatokat is.345 Miután az irodalom alapján dolgozott, az 1466. évi descensus Bertha Szent-György téves olvasatot természetesen másokhoz hasonlóan ő is átvette. Emellett Botkára és Bay er lére hivatkozva teljesen érthetetlen módon azt állította, hogy Alsószentgyörgyöt „a török adóösszeírásokban és a 17. századi forrásokban gyakran „Gály Szent György GYÖRFFY Gy. 1987. 62. p. LANGÓ P. 2005. 379. p.; LANGÓ P. 2006. 87. p. LANGÓ P. 2005. 379. p.; LANGÓ P. 2006. 87. p. Fodor a Scheftsik-féle monográfiából vette át a következő adatokat: Alsószentgyörgy első említése 1330-ból való, amikor már egyházas falu lett volna, 1369-ben már népes keresztény jász szállás, 1466-ban az Abádi család birtokában találjuk, akik később a Bessenyei családnak zálogosították el. A Scheftsik-féle monográfia nem jegyzi a Jászalsószentgyörgy község történetét szerző nevét. Ebben szerepel minden hivatkozás nélkül: „Jászalsószentgyörgy már 1330 körül önálló község volt saját egyházzal. A kemeji főesperesség fennhatósága alatt állott és papi tizedet is fizetett a püspöknek, majd az esperesnek. 1369-ben népes keresztény jász szállás. (Megemlítik a források, hogy az itt lakó jászok úgy nyelvre, mint nemzetiségre teljesen elmagyarosodtak.) 1421-ben Szentgyörgy falu a neve. 1466-ban Bertaszentgyörgy néven fordul elő egy határjárási oklevélben. Már ekkor az Abádi-család birtoka, kik kötelezettségük teljesítése céljából 1480-ban elzálogosították a Bessenyeieknek, majd 1483-ban Gecsei Györgyné Abádi Borbála mint saját birtokát adja zálogba Orbán győri püspöknek és testvéreinek”. Jász- Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene, (szerk. Schesftsik György) Pécs, 1935. 402. p. Az 1330 körül a pápai tizedjegyzékben szereplő, a kemeji főesperességhez tartozó, Szentgyörgy azonban nem Jászalsószentgyörgy, hanem a Tiszaszentimre határában fekvő Szentgyörgypuszta. Az elmagyarosodott alsószentgyörgyi jászokról szóló, állítólag 1369-ben kelt adat feltehetően csak a szerző fantáziájában létezett, nem lelhető fel sehol. Az 1421: évi adat Kürt határjárásában szerepel. Nyilván a possessio Zenthgwrgh-öt magyarították Szentgyörgyfaluvá. Az 1466. évi Bertaszentgyörgy előfordulás, mint már ismert, Gerlaszentgyörgynek olvasandó. Alsószentgyörgy sohasem volt az Abádi-család birtokában, így nem is zálogosíthatta el. Az Abádi-család birtokában Páli, más néven Szentgyörgy, azaz a Tiszaszentimre határában fekvő Szentgyörgy volt, azt zálogosították el Nagylucsei Orbán győri püspöknek. Vagyis Fodor, s utána legutóbb Langó is, két különálló település adatait vonatkoztatta tévesen egymásra. 77
