Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Levél Kádárnak – Egy renitens pártmunkás esete a forradalom után
munkába. Felvetéseim és szerencsés véletlenek miatt ezek alól kibújhatnék, de ezt nagyon gyalázatosnak tartanám. Pl. a Kommunista Párt elnöksége nem vitatta meg a megszövegezett programot, csak azt, hogy mivel foglalkozzon. Elkészítésével három elvtárs lett megbízva, Tóth, Egervári és én. Közbe valami megbízatást kaptam, utána bementem a munkatársak gyűlésére, így kimaradtam. Ezt most kihasználhatnám és beszélhetnék úgy, hogy a revizionista nézeteket valló Tóth Imre szövegezte meg. De ha visszagondolok arra a napra, nem tudok önmagámnak felmentést adni. Egyrészt a saját lelkiállapotom miatt, pl. amikor vége lett a munkatársak gyűlésének, az egyik elvtársnő odajött hozzám és megjegyezte „attól féltem lefordulsz a székről, mi van veled?”. Másrészt az elnökség egyetértett, hogy meghallgassanak. Hogy a megfogalmazás pontosabban visszaadhatta volna ezt a taktikai állásfoglalást, az igaz. De utána vagyunk. S szerintem itt nem voltak Kádár Jánosok és Nagy Imrék, s ha akkor nem voltak, utólag keresni Nagy Imréket az egyenlő a hibák áthárításával. Lehet, hogy helytelen, de nem a tévedések fájnak jobban, hanem a tétlenség. Bár most a tétlenség dicsőség, hiszen a tévedések mögött lehet revizionizmust, szovjetellenességet keresni. Elnézést kérek Kádár elvtárstól, hogy ilyen sokat írtam. Nem a funkcióm védelme érdekében vettem kézbe a tollat, az akadt volna. De ennek az évnek a benyomásai megérlelték bennem azt az elhatározást, hogy helyesebb lesz, ha visszatérek gyermekkori vágyaim megvalósításához, pedagógus akarok lenni. Mégis szeretném tisztán látni, zavaros nézetű szovjetellenes, jobboldali stb. vagyok-e? Ezentúl szeretném azt is mondani, hogy az ilyen intézkedések sem segítik elő az őszinte légkör kialakítását, ehelyett a talpnyalásnak adnak helyet, s annak, hogy ne merjenek nemet mondani, mert azt idővel másként magyarázhatják. Nem akarom Czinege elvtársat menteni - nincs rá okom, eljövök Szolnok megyéből, és rokonaim sincsenek itt, de őt annyiban hibáztatom, hogy fél attól, hogy a Kálmán elvtársat „védők” az ő személyét nem fogadják el és a jelzések ellenére az intézkedésekkel az egyoldalú értékelést támogatja, s igyekszik a „Nagy Imre’’-féle embereket eltávolítani az appatárusból. A segítségért előre is köszönetét mondok. Szolnok, 1957. november 20. Elvtársi üdvözlettel: Vígh Erzsébet s.k. ” A leváltott ágit. prop. osztályvezető-helyettesnő érvei nemhogy meghallgatásra találtak volna, hanem a Központi Bizottság egyetértésével a 484
