Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Levél Kádárnak – Egy renitens pártmunkás esete a forradalom után
titkár és nem a munkatársak adtak utasítást - Csáki elvtárs -, nem a munkatársak követelésére égették el a káderanyagokat, küldték haza a fegyvereseket és állították össze a 16 pontot és nem a munkatársak tanácsolták el a tiszaföldvári elvtársakat, akik a megyebizottság épületében akartak maradni. Egyetlen intézkedést sem beszéltek meg a munkatársakkal, miben jelentkezett hát a külön politikai vonal? S ha a felsorolt intézkedések Kálmán és Tóth elvtárs külön politikai vonalából fakadnak, ez bizottság volt a végrehajtó bizottságon belül, s ráadásul egyikük sem az az ember, aki tűzön-vízen keresztülviszi az akaratát. Másrészt, hogyan fért meg a két politikai vonalat képviselő csoport napokon át egy szobában vita nélkül? Vagy csak az én számomra érthetetlen mindez? Mert eddig úgy láttam, hogy az ilyen vélemények mögött gyalázatos önigazolás, a hibáknak az áthárítása húzódik meg. Sajnos, ez nagyon régen folyik, a Kálmán elvtárs leváltása csak meggyorsította ezt a folyamatot. Csáki elvtárs a visszakerülése után több esetben, mintha „véletlen” lenne, megkérdezte „részt vettél-e a kibővített végrehajtóbizottsági ülésen, amelyik a 16 pontot tárgyalta meg?”, vagy: „ki adta az utasítást a sajtónak, hogy a végrehajtóbizottsági ülésről és a nagygyűlésen leváltott elvtársakról hírt közöljön?”. Egyik alkalommal éppen kedvesen feleltem, hogy „én nem voltam tagja a végrehajtó bizottságnak, de Te az voltál, s tudni kellene ki volt ott. ”. El kell mondjam azt is, hogy kértem Kálmán és Tóth elvtársat, engedjenek el a megyéből. Tóth elvtárs néhány nappal később kivált az appatárusból, Pallainé szülési szabadságra ment, így egy időre le kellett mondjak a szándékomról. Kálmán elvtársék úgy is próbáltak visszatartani, hogy elfogadták egy korábbi javaslatomat és Fürj elvtársnőt, a barátomat lehozták Szolnokra. (Az egy éves pártiskolán volt, majd november 4. után a kunhegyesei járásban lett szervező.) A Hazafias Népfront megyei titkárságára küldte a végrehajtó bizottság, ahol három hét után kezébe adták a munkakönyvét. Ennek háttere az én elmenési szándékom újraélesztése volt. Ezt a megállapítást abból vontam le, hogy Csáki és Nádas elvtárs tudták azt, hogy a népfront megyei szervénél csak hárman dolgozhatnak. S ha komolyan veszik azt, hogy Fürj elvtársnő ott dolgozzon, rendezniük kell a két egyén ügyét, akikről az ellenforradalmi események ideje alatt sok volt a panasz. A Hazafias Népfront központi vezetői Fürj elvtársnő beállítása után küldtek egy figyelmeztető levelet, hogy csak három embert tudnak fizetni, de ez süket ßlekre talált. Viszont a Fürj elvtársnő elbocsátása után rövidesen elkerült a két illető is, s a helyük tán még ma sincs betöltve. Augusztus 20. előtt néhány nappal jöttem vissza szabadságomról. Most már gyakrabban hallottam olyan kijelentéseket, hogy Kádár elvtárs után meg kell keresni a többi felelőst is, s hogy a szörnyű hibákat november 4. után követtük el. Egyik alkalommal, Csáki elvtárssal beszéltünk a megyebizottsági 479
