Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
ADATTÁR - TÓTH PÉTER: Az 1768. évi cigányösszeírás a Jászságban
TÓTH PÉTER AZ 1768. ÉVI CIGÁNYÖSSZEÍRÁS A JÁSZSÁGBAN A cigányok első olyan összeírását, amelyik történeti statisztikai és demográfiai szempontból is értékelhető, Mária Terézia királynőnek a Magyar Királyi Helytartótanács útján 1767. december 10-én kiadott parancsa rendelte el. Ezen rendelkezésnek, amelyet joggal minősíthetünk alaprendeletnek, hiszen a korábban ilyen tárgyban hozottakat is magába foglalta és megerősítette, a fontosabb pontjai a következők: a cigányokat a következő év júliusáig úrbéri szolgálatra kell kötelezni, az azután is kóborlók kunyhóit és földalatti házait le kell rontani, őket magukat le kell tartóztatni és útépítésre, vagy más közmunkára kell adni. Az öltözködéssel kapcsolatban megtiltotta a gyermekek mezítelenül járását, a felnőtteket pedig a falusiak ruházkodásához való alkalmazkodásra kötelezte, azzal a megjegyzéssel, hogy a nők nem járhatnak ezentúl egy szál vászonban. A törvényhatóságokat kötelezte, hogy a céheknél járjanak el a cigánygyerekek mesterségre való oktatásának érdekében. Eltörölte továbbá a vajdaság intézményét és minden cigányt a falusi bírák alá rendelt; végül eltiltotta a lótartást (kivéve, ha valaki valóban kereskedik lovakkal és van is azokról levele, illetve, ha egy jobbágy telken lakó cigánynak a gazdálkodáshoz van szüksége lóra).1 Az összeírás elrendelése tulajdonképpen ennek az általános szabályozásnak a része, hiszen a célja, mint a korábbiaknak is, az ellenőrzés volt: a személyt, akit összeírtak, elvileg később is lehetett azonosítani, és ha elkóborolt, vissza lehetett vitetni oda, ahol lajstromba vették. Ugyanakkor természetesen a cigányok számának a megállapítása is a hatóság céljai közé tartozott. Ennek megfelelően az összeírásnak, amelyet a törvényhatóságok (vármegyék, városok és kiváltságos kerületek) a következő év februárjáig tartoztak elkészíteni, ki kellett terjednie a családfő nevére, életkorára, MEZEI Barna (szerk.): A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985. Bp. 1986. 84-85. p. (Heiczinger István fordításában, téves évszámmal.) A fordítás már korábban is megjelent: lásd HEICZINGER János. 1978. 233-234. p. 443
