Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „A földért harcolni kell!” Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez
mutatja - nem lehetett anélkül kivédeni, hogy annak a párt renoméja ne látta volna komolyan kárát. A törvénytelenül kiosztott javak megvédésének a fenti példája, amikor egyszerűen nem hajtották végre a felettes szervek határozatait, még inkább az enyhébb esetek közé sorolható. Hasonló események zajlottak le Jászjákóhalmán is, ám ott már a községi nemzeti bizottság kommunista elnöke is szerepet vállalt a földvisszaigénylő megfegyelmezésében. Lékó Béla jászjákóhalmi plébános ugyanis szomorúan tapasztalta, hogy a helyi földigénylő bizottság „teljes egészében igénybe vette és felosztotta az itteni rám. kát. lelkészi javadalmi földet. [...] a földigénylő bizottság a Szolnok megyei tanácstól kérte a teljes felosztás jóváhagyását. A tanács a tervet nem fogadta el, hanem 100 kát. holdnak a felosztástól való mentesítését rendelte el. ”72 Ezzel vissza is állhatott volna a törvényes rend, csakhogy „A megyei földbirtokrendező tanács határozatát az itteni földosztó bizottság nem vette figyelembe. ”.73 Mire a plébános a határozatot írásban is kikérte és a helybeli földigénylő bizottsághoz megküldte, kérve, hogy az a szerint járjon el. Erre válaszul május 27-én vasárnap délután, az utcán járók sokasága előtt fegyveres rendőrrel kísérték be a rendőrségre, ahol - megint csak a plébánost idézve - a nemzeti bizottság elnöke: „társadalom ellenesnek minősítette a megyei tanácshoz fordulásomat és sógoromat [aki a papbirtok gazdasági vezetője volt] pincébe zárással, engem a faluból való eltávolítással fenyegetett meg, ha a földosztó munkát zavarni merészeljük. ”.74 A karakán plébános még e fenyegetések után is kitartott volna igaza mellett, ám másnap az újbirtokosok ismét megjelentek az illetéktelenül felosztott földeken és azt továbbra is sajátjukként kezelték. Jánoshidán hasonló menetrendet követtek az események. A premontrei rend teljes birtokát igénybe vették, ám a plébános egy részét visszakövetelte. A követelésnek engedve a földet „az Országos Tanács is visszaítélte a premontrei rendnek. De a Földigénylő Bizottság nem nyugodott bele, [...] kiosztotta az igénylők között és azok meg is művelték. A papnak pedig nem volt annyi bátorsága, hogy kb. 40 családot elzavarjon a földről. [...] A F1B senkitől földet vissza nem vett. ”.75 E példák is azt mutatják, hogy a törvénytelenül kiosztott földek esetében a kommunista vezetésű helyi szervek és az általuk támogatott újbirtokosok akarata felülírhatta mind a törvény, mind a felsőbb szervek határozatait. PSZL 274/13/25. 1945. máj. 29. Uo. Uo. (Beszúrás a szerzőtől.) Harcainkra emlékezünk. 1975. 185. p. 428
