Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből

tovább a Tömöri úton a teherpályaudvart keresztezve, a Vágóhíd utcán haladva torkollna a Tiszába. A mellékgyűjtők ebbe a csatornába vezetnék be a háztartások és üzemek szennyvizét, amelyet viszont csak ötszörös hígítással szabad a folyóba engedni. A torkolatnál pedig egy tisztító berendezés és átemelő telep felépítését javasolták. A tervek átdolgozása azonban az akkori háborús viszonyok miatt elmaradt.

Az 1930-as évek végén ismét időszerű téma lett a város csatornázása amihez jelentősen hozzájárult a Scheftsik-telep rohamos fejlődése. Laktanyák épültek és létrehoztak egy 200 ágyas katonakórházat is, amelyek szennyvízelvezetése megoldásra várt. A csatorna tervek elkészítésére Rádi István mérnök kapott megbízást 1938-ban. Tervezetét az Iparügyi Minisztérium illetékesei felülvizsgálták és kivitelezhetőnek tartották. A csatornát a Verseghy úton, Városmajor úton és az Álmos utcában építették meg, részben előkészített, részben helyben gyártott betoncsövekből. Az elkészült mű teljes hossza 1.672 méter volt, az építési költségek 382 ezer Pengőbe kerültek. Az akkori „városi kertészetnél” egy víztisztító berendezést építettek. Ez a korabeli szennyvíztelep homokfogóból, iszapülepítőből és szivattyúházból állt. A víz által sodort homok és a nehezebb tárgyak a homokfogó alján gyűltek össze, míg a könnyebb anyagok a rácsban akadtak fel. A homokfogót havonként takarították ki egy kézi elevátor segítségével. A homokfogóból a szennyvíz egy bukó aknán át az ülepítőbe, majd onnan a Zagyvába jutott. Az ülepítő medence ülepítő- és iszaptérből állt. Kéthónaponként az összegyűlt iszapot kompresszor segítségével emelték az iszaptároló medencébe. A Zagyva magas vízállása idején a tisztított vizet szivattyúk emelték a folyóba. A későbbi főgyűjtőbe bekötés céljából, előrelátóan a Zagyva töltés alatt, megépítettek egy vasbeton csatornát is.

Ebben az időben a városi csatornahálózat mellett léteztek magán csatornák is. Ilyen volt például a MÁV személy- és teherpályaudvar csatornája és átemelő telepe. De említhetjük a Dohánybeváltó csatornáját, amely az Attila úton haladt és úgy torkollott a Tiszába. A Papírgyárnak két csatornája is volt, az egyik a szolgálati lakások szennyvizét vezette a Hullám utcán keresztül, a másik csatorna az üzem vizét továbbította a Mocsár utcán át a Tiszába. A Vágóhíd csatornája a régi fűrésztelepekkel együtt üzemelt. A kórház és a cukorgyár szintén külön csatornával rendelkezett. 34

1949-ben megalakult a Szolnoki Víz- és Csatornaművek Községi Vállalat, amelynek keretében önállóan üzemelt a csatornamű alig négyfős dolgozói gárdával. Ebben az időben a csatornával ellátott lakások száma 800, a főgyűjtő csatorna hossza 6.200 m, ehhez számoljuk még hozzá a 6.000 m

JNSZML Szolnok város ir. 11321/1944.

399