Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből
CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ - SZIKSZAI MIHÁLY FEJEZETEK SZOLNOK VÍZELLÁTÁSÁNAK ÉS CSATORNÁZÁSÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL A vízellátás kezdetei A vízre minden élő szervezetnek szüksége van, s az ember kezdettől fogva tisztelte a vizet és a vízhez kapcsolódó isteneit. Őseink, amíg nomád életmódot folytattak forrásokból, folyóvizekből csillapították szomjukat. A vízellátás gondja igazából a letelepedéssel kezdődött, mivel ezután életformájuknak már jobban megfelelt a kút használata. A városok vízhez forrásokból, folyókból jutottak, de lakóik maguk gondoskodtak hazahordásáról. A vízvezeték Mátyás korában honosodott meg. A vízellátás megoldása sok problémát vetett fel még a következő évszázadokban is. A szabályozatlan folyók, a mocsarak, lápok miatt rossz volt a víz minősége, ezért számos nyavalyának lett okozója. Ennélfogva elődeink rákényszerültek, hogy forralt vizet, vagy pedig bort igyanak. A törökök a hódoltság idején a muzulmán vallás rituális mosdási kötelezettségei miatt, jelentős vízkultúrát terjesztettek el. Általánosan ismert, hogy Budán több fürdőt is létesítettek. A hadak felvonulási területén pedig sok ezernyi kutat ásattak, nehogy az igazhitűek a rossz vizet okolják a különféle betegségekért és ráfanyalodjanak a tiltott borra. A folyók mentén elterülő városok lakossága továbbra is ezek vizét használta. így történt ez Szolnokon is. Az itteni vár 1552-ben került a török birtokába. A Tisza és a Zagyva összefolyásánál épült vár és város lakói már régóta a két folyó vizét itták. Pontosabb képet ad a híres török utazó Evlia Cselebi 1665-ös leírása a víznyerő helyekről. Amikor a várról és a városról mesél a következőket olvashatjuk: „[...] E külvárosnak csorgókútjai nincsenek, valamennyien a Tisza és Zagyva folyóból isznak A település lakói a vizet vödrökkel, korsókkal és lajttal hordták a folyókról. Dr. Vörös István főgimnáziumi tanár így emlékezik erre: „Letűnt szolnoki specialitás a Tiszáról vizet hordó vászoncselédek hatalmas tábora is. Hiába volt három artézi kút újabb időben a város különböző pontjain, a szolnoki gyomor nem vette be a föld mélyéből feltörő forrásvizet. Jobban ízlett 377
