Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatása és a megyeháza története 1878 és 1930 között
minisztérium külön felszólítására - 1889 novemberében került csak sor.70 A másik gyanút ébresztő érdekessége az ügynek, hogy az alispán még azelőtt megkezdte a felszerelési tárgyak megrendelését, beszerzését, mielőtt a pénzt a megye ténylegesen rendelkezésére bocsátotta volna, hiszen a vásárlásról szóló számla alapján a bútorokat a Kardos-féle kárpitos és díszítő cégnél már 1887. november 26-án megrendelték, jóllehet a költekezést jóváhagyó közgyűlési határozat csupán 1887. december 15-én született meg. így ez esetben a költekezést egy utólagos - előre elvárt (?) - közgyűlési jóváhagyás erősítette meg. A közgyűlési határozatok száraz, objektivitásra törekvő hangneme természetesen nem adja vissza maradéktalanul azt a viszonyt, amely az egy-egy ügyben szereplő személy és a törvényhatósági bizottság közvéleménye között alakult, alakulhatott ki. Úgy tűnik azonban, hogy Hajdú Sándor alispán nem számított a közgyűlés és a közigazgatás valamennyi tagja által fenntartások nélkül kedvelt, elfogadott személyiségnek, melyre az alispán nyugdíjazásának ügye derít fényt. 22 év szolgálat után Hajdú Sándor alispán, aki 1883 és 1894 között töltötte be a vármegyei közigazgatás vezetői szerepét, 1894-ben súlyos betegen és egy fegyelmi üggyel a vállain kérte nyugdíjazását a belügyminisztertől. Az 1893-as kolerajárvány idején a megye közigazgatására is hatalmas terhek hárultak, az alispán egészsége megromlott, ezért a vármegyei főorvos jelentése alapján - a vármegye főjegyzőjével egyetértésben - Hajdú Sándort az alispáni teendők ellátására megromlott egészségi állapota miatt képtelennek nyilvánították.71 A vármegyei alkalmazottak nyugdíjválasztmánya azonban az alispánnak csak az eltöltött szolgálati évek alapján járó nyugdíjának „hatvannégy száztóliját”, azaz alig több mint a felét indítványozta megszavazni, amit a vármegye állandó választmánya is támogatott. Az állandó választmány javaslatával szemben azonban egy egyéni képviselői indítvány is beérkezett, amelyben „Hajdú Sándor alispánnak a vármegyei ügyeinek vezetése körül kifejtett közhasznú, hosszú sikerdús hivatali működése” okán nemcsak a közgyűlés elismerésének jegyzőkönyvbe iktatását, hanem a teljes, azaz évi 2.200 forintos nyugdíj folyósítását is kezdeményezték. A közgyűlés támogatta a javaslatot, és az alispán „22 évi önzetlen, fényes tehetséggel, tisztakezűséggel teljesített sikerdús hivatali működését” figyelembe véve nemcsak a teljes összegű nyugdíj folyósítását határozta el, de arról is döntött, hogy az alispán felfüggesztése alatt visszatartott tiszti fizetésének felét Vezéry Ödön várnagy jelentése Hajdú Sándor alispánnak. Szolnok, 1889. nov. 27. JNSZML Alispáni iratok CS 9/105. JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye Közgyűlési jkv. 37/1894. 1894. márc. 13. 327
