Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatása és a megyeháza története 1878 és 1930 között
földszintjén, a Tisza-híd felé eső keleti részén kapott helyet a vármegyei árvaszéki hivatal, a számvevőség és a pénztár, míg a nyugati épületrészben a portás és a várnagy lakrésze, illetve a levéltár kapott helyet. Az épület udvarán két 6 lovas istállót alakítottak ki. Az épület alatti pincékben a vármegyei börtön, a várnagy raktárai, valamint jég- és fáspincék helyeztettek el. Az emelet keleti részén a főispáni hivatal és lakosztály, az aljegyzői, vármegyei orvosi és mérnöki irodák kaptak helyet, míg a nyugati oldalon az alispáni hivatal és lakosztály, a fő- és aljegyző irodái, az irodaszolga személyzet helyiségei és a kiadóhivatal került elhelyezésre. A megyeháza épületének üzemeltetéséért a várnagy volt felelős, aki „felügyel a székházban lévő épületek s hivatalos helyiségek jó rendben tartására, s tisztaságára ”.47 A várnagynak kellett gondoskodnia a szükséges karbantartásokról, javításokról, az előfogatok kirendeléséről, és mindezekről jelentést kellett tennie az alispánnak. Befolyásos személynek számított a várnagy az épületen belül, hiszen felügyelete alá tartoztak a belső szolgaszemélyzet tagjai (portás, hivatalszolgák, háziszolgák), illetve a tiszti hajdúk (két lovas, hat gyalogos hajdú és egy őrvezető) is. Fizetési kategória alapján a várnagy évi 500 forintos jövedelme, 2 forintos napidíja és természetbeni juttatásként biztosított lakhatása a megyei tisztviselők között igen jónak számított, amelyhez a vármegyei tisztikar tagjait megillető szabadság is járt. A megyeháza felépítése előtt 1877-78-ban a várnagyi feladatokat Kotán János látta el, majd 1879-től Szűcs Antal vette át e szerepet. A központi tisztikar tagjai között azonban már 1879-ben ott találjuk Vezéry Ödönt, a későbbi várnagyot is - ekkor még a központi írnokok sorában - akit 1878-ban Sipos Orbán hívott meg Szolnokra, később Batthyány József főispán titkárának választott, majd a főispán 1881-es távozásakor kinevezte a várnagyi tisztségre.48 Vezéry 1841. május 2-án születtet Nagybányán, jogászként kezdte karrierjét, majd 1861-ben Szatmár vármegye aljegyzője lett, de egy évvel később otthagyta hivatalát, a fővárosba költözött, ahol a királyi jogügyi igazgatóságon helyezkedett el, majd pályáját elhagyva, színészként, műfordítóként próbált érvényesülni.49 Az új megyeszékhely és az alispáni meghívó vonzotta Szolnokra, ahol úgy tűnik, a várnagyi szerep testhezállónak bizonyult számára. Vezéry várnagy rövidesen a Tisza-parti város ismert személyisége lett, széles közéleti tevékenységet fejtett ki, fontos szerepet vállalt Jász-Nagykun-Szolnokmegye szabályrendeletei. 1880. 11-13. p. Szolnoki fejek. (Szerk.: Him László-Zsadányi Oszkár) Szolnok, 1928. Magyar Színházművészeti Lexikon (Főszerk.: Székely György) Bp. 1994. Online változat. Magyar Elektronikus Könyvtár http: /írnek, niif.hu/02100/02139/html/ sz28Z252.html (Letöltés dátuma: 2011. február 12.)
