Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)

igy tiszta lelki örömmel fejeztük be a napot, melyet az isteni gondviselés ránk virradni engedett, hogy szenteljük meg azon egy emlékkövet, mely a késő századoknak is a jelen nemzedék hitéről és buzgóságáról tanúskodni fog. ”85

Ugyanez a szerző két hónap múlva szép szavakkal búcsúzott Pánthy Endrétől a „Religio” hasábjain, valamint további érdekes adalékokkal szolgált az olvasóknak - és közvetve az utókornak is - a helyi római katolikus egyházközség életéről. „A legnevezetesebb esemény egy község életében mindenesetre az, midőn lelkipásztora bármi módon távozik, és helyét új váltja föl. Szépen hasonlítja magát Üdvözítőnk a pásztorhoz, híveit a nyájhoz, és mondja: ha elüzetik a pásztor, elszélednek a juhok. Pásztor kell tehát a nyájnak, az főleg korunkban, ki arra hivatva, állhatatos, kitartó s körültekintő legyen; ki lelkét adja juhaiért, és őket semmi veszélyben el ne hagyja! Illy pásztora volt immár hat éven keresztül Török-Szent-Miklós városának; ki is ezen, és már azelőtt az egyházmegye kormányzása körül szerzett érdemeiért, a Gondviselés által magasabb polczra állíttatott: hogy ezentúl fényes tehetségei által az Isten dicsőségére, egyházunk és hazánk javára, még nagyobb körben üdvösen működhessék. És ez nagys. és fi. Pánthy Endre egri kanonok ur; ki, hogy volt hívei iránti szeretetét és ragaszkodását bebizonyítsa, nem csak az ő hozzájárulásukkal a város egyik nagyobb terén díszes Sz. -Háromság-szobrot állíttatott fel (mellyet azóta, hozzánk lefáradván, maga személyesen föl is szentelt), mi által hívei szivében ércznél maradandóbb emléket emelt magának: hanem azonfelül az 1000 a. é. frtot megközelítő amaz összeget is, mellyet a városi párbér-tartozások (minek behajtására hat év alatt soha keményebb eszközhöz nem nyúlt), képeznek, Török-Sz. -Miklós kath. községének

ajándékképen ollyformán engedé által, hogy az beszedetvén, következő czélokra fordittassék: 200 frt a kath. templom tornyába vásárlandó uj Lechnerféle órára (a régi mü becseréltethetvén, összevéve körülbelül kiadandja az újnak árát); 150 frt a felállított Sz.-Háromság-szobor költségeinek fedezésére; a többi 600 és néhány frt pedig a plebánia-lak és iskolaház melléképületeinek helyrehozására: mi eddig már nagy részben végbe is vitetett. Bocsásson meg nekem a mélyen tisztelt szerény férfi, kinek balja nem tudja, mit jobbja cselekszik, hogy én akarata ellen e nagylelkűségét az egész magyar egyházi közönséggel tudattam: de a sz.-Írásból tudom, hogy Istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek; Isten szava pedig: „sic luceat lux vestra coram hominibus, ut videant opera vestra bona, et glorificent Patrem vestrum, qui in coelis est!”. ”86

ALFÖLDI: Katholikus hitélet. Török-Szent-Miklós. In: Katholikus Néplap, 1860. október 11. 41. szám. 339-340. p.

ALFÖLDI: Egyházi tudósítások. Török-Szent-Miklós. In: Religio, 1860. december 15. 48. szám. 383. p.

301