Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)
katolikus ünnepeket ezek szerint reformátusok is látogatták Törökszentmiklóson a XIX. század közepén, az említettek miatt. 1858. májusában Pánthy Endre mintegy számadást készített négyéves iskola-felújítási, illetve létesítési tevékenységéről, amit megosztott a „Tanodái Lapok” olvasóival is. „Török-Szent-Miklós, május 15-én. E becses lapok egyik számában a törökszentmiklósi néptanodák át-, jobban mondva megalakulása aként volt fölemlítve, mint alföldi népesebb helyeink e téreni örvendetes haladásának egyik jele. Igaz - Istennek hála - a helybeli tanodák elvégre rendezve vannak, s ez által népes községünknek - hol csupán a városban, a pusztákat ide nem tudva, a kath. lelkek száma a 3500-at haladja! - egyik legkiáltóbb szüksége fedezve van; ámde ezen örvendetes előhaladásnak, vagyis inkább a tanodák szervezésének létrehozására fordított törekvésnek a legszomorúbb tapasztalásokkal kelle találkoznia, oly tapasztalásokkal, melyek képesek lehetnének bennünk népünk iránti hitünket megrendíteni, s melyek valamint egyrészt a tanodák eddigi hiányát bizonyítják, úgy másrészt mutatják, mily égető szükség volt azoknak korszerű szervezése. Kezdjük elül a dolgot. Hogy állott Török-Sz. -Miklóson a tanügy ezelőtt három évvel? Tekintve a helyiségeket, volt itt annak szentelve egy, erősnek látszó, a cseréptető alá vett, de kivül-belül rongyos iskolaépület, tartalmazván két nagyobb, egy kisebb tantermet, egy konyhát, és egy lakszobát, melyekben - hogy egyetlen vonással egész fogalmat adjak - a deszkapadolat még ismeretlen holmi vala! Volt továbbá ettől különállóan egy nádfedelü rozzant ház, mely a szegény zsellérházaktól csak annyiban különbözött, hogy egy helyett, két kis nyílás volt rajta mit ablaknak csúfoltak, és hogy amazoknál régibb, de rongyosabb is volt. Ez volt a kántortanító lakása. Végre ismét különválva az előbbiektől látható volt négy nyers vályogfal zsindelytető alatt, mely harmadik évre várta már azon jótékony kezet, mely belőle tanítói lakot alakítson. Mi a tanítói személyzetet illeti: egyik tanító a kántor volt, ki segédei által a leányok osztályát látta el, azonban mint tanító egy fillér járulékot sem húzott. Node meg is felelt a fizetésnek a siker, amennyiben a segédek - rendesen tapasztalatlan kezdő tanítók - évrőlévre változván, a szegény gyermekeknek minden évben más-más vezérkézhez kelle szokniok, mintegy újból az abc-én kezdeniök. A másik tanító, egy, hosszas és hű szolgálatban megőszült agg férfiú [Vereb Andrásról van szó], egyszerre két osztályt kezelt, tehát jó időben, azaz midőn az iskolára jó idő fordult, több mint 200 gyermeket oktatott, 56 frt 15 krból, és 6 köböl búzából álló évi fizetésért! - De talán a szegény községtől nem telt több, nem teltek jobb épületek, illendőbb díjazás a tanítók részére stb? - O nem! az iskolaügy terheit a község ekoráig egy ujjával sem érintette; a fentebb leirt épületeket más emelte számára; a fiosztályok tanítójának említett csekély diját más alapította, sőt nehogy a drága(?) szalmafűtelék nagyon megrántsa a szüléket, még azt is más adta, és ha 289
