Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)
ilyenkor a házi szegények is jelentkeznek, az idegeneknek pedig egész serege áll elő, egyes érdemes szegény 10-15 pfrtnyi alamizsnában részesül!”.54 Szintén e levélből tudjuk, miszerint 1856. június 4-én 800 pengő forintot jövedelmező táncmulatság volt a szegényház javára, valamint értesülünk a törökszentmiklósi katolikus törvénytelen szülöttek számarányáról, ami kb. 2%-ot tett ki, míg Pesten ez az arány 30% volt ez idő tájt. Tudósításai végén a sok dicséret mellett, a hívei között általánosan elterjedt bűnről is szót ejtett a szeretetben és erényekben egyaránt gazdag törökszentmiklósi plébános: „Mindezekben csak dicséretest mondottam Török-sz-miklós lakosságáról; bár ezzel be is fejezhetném tudósításomat! Azonban, fájdalom, el nem hallgathatom e népnek egyik erkölcsi árnyoldalát. Ugyanis, mint általában a magyar fajnál mindenütt, úgy itt is nagy mértékben uralkodik a káromkodás elannyira, miként ez istentelenség szemléletére akaratlanul is följajdul az ember lelke a fölötti aggodalmában, nehogy az annyiszor ingerlett, mintegy daczosan kihívott jó Istennek haragja elvégre is fölgerjedjen ellenünk, és kitörölje e káromkodó nemzetet a világ népeinek sorából. Nincs ugyan itt annak helye és ideje, hogy e tárgy iránti nézeteimet fejtegessem, azonban még is kimondom abbeli meggyőződésemet, miként véleményem szerint ezen messzeterjedt, s a társadalom minden rétegeiben elágzott bajt, mint rendkívülit, rendkívüli eszközökkel kell megtámadni, és pedig az erkölcsi téren káromkodás elleni egyletek, talán egyházi censurák, polgári téren pedig a hatóságok által rövidlegesen alkalmazandó szigorú büntetések által. Más, általánosabb bűn Istennek hála, még eddig nem tapasztalható. ”.55 Bakos József törökszentmiklósi templombíró a „Katholikus Néplap” hasábjain reflektált a bizonyára nagy visszhangot kiváltott tudósításokra. Sorait olvasva egy szerény, erkölcsös, a jónak örvendő, de a hibákat is feltáró, állhatatos ember képe rajzolódik ki előttünk: „Török-Sz.Miklós, julius 12. 1856. D.a J.K.! [Dicsértessék a Jézus Krisztus!] Bezzeg Megdicsért ám bennünket valaki a múltkor abban a tudós újságban, a „Religio"-ban, úgy, hogy szinte eltántorodtunk bele, a mint a plébános úrtól szót vettünk felőle. [Ezek szerint Pánthy Endre nem árulta el híveinek, hogy ő volt a Religio levelezője.] [...] föltettem magamban, hogy én meg ebben a mi „Kath. Néplap”-unkban a török.sz.miklósi hívek hibáit fogom felfedezni, hadd tekintsenek a tükörbe a másik oldalról is, és - adja Isten - okuljanak. Mint ama jó akaró tudósító felölünk irt, Istennek hála, mint való. Való az, hogy köztünk, és reform, atyafiaink közt a békesség és szeretet soha sem volt tudtunkra megzavarva; legyen áldott az Ur neve e sz. malasztjáért! Azt is szívesen Uo. 118. p. Uo. 283
