Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet
A magyar siker tehát kétségtelen volt, a cs. kir. lovasdandár kénytelen volt feladni Szolnokot, s a visszavonulás közben Abonynál sem állt meg. Ugyanakkor a később írott hadijelentés, valamint az utólag készült összefoglalók a még teljesebb, az ellenség megsemmisítésével járó siker elmaradását a Kazinczy-hadoszlop késésének tulajdonították. Érdemes azonban megvizsgálni ezt a kijelentést, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy megalapozott. Perczel - aki maga nem volt jelen az összecsapásban - az ütközetről szóló január 23-i hadijelentésében tapintatosan fogalmazott Kazinczy hadoszlopának szerepéről: „A nagy köd okozhatta veszélyektőli aggodalomnak tulajdonítható egyedül, hogy [a kiadott diszpozíció nem tökéletes teljesítése miatt] e győzedelmes nap nem adá kezünkbe az ellenség öszves itteni erejét. ”.* 143 Amikor pedig január 24-én kiadta a parancsot a másnapi, Cegléd elleni támadásra, a Kazinczy-hadosztálynak szóló utasításban külön is megjegyezte, hogy az a bekerítő mozdulatot pontosan, kis kanyarodással hajtsa végre. „De nem úgy, mint Szolnoknál/”144 145 A tüzérként szolgáló László Károly naplójában viszont nem Kazinczyt, hanem Perczelt hibáztatta: „Általános a hiedelem, hogyha a mi vezérünk előbbre látó, a várost a nagy ködben körülkerítvén, a benn volt 2.000 ellenséget mind elfoghatta volna, álgyúival. 145 A vezérkari tisztjei által később írott összefoglaló jelentés már egyértelműen Kazinczyt okolta azért, hogy késése miatt „a teljesen készületlen ellenség veresége egyáltalán nem sikerült.”146 147 Az utólagos hadműveleti napló szerint „Kazinczy a sűrű ködben oszlopával eltévedt, túl későn jött, s azt a hibát is elkövette, hogy az ellenséget Abonytól akarván elvágni, a helységtől jobbra húzódott, ahelyett, hogy egyenesen az ellenségre vetette volna magát, amelynek a legcsekélyebb tudomása sem volt közeledtéről. ”.147 Meszéna Ferenc emlékirata szerint „Kazinczy alezredes parancsát megszegve ahelyett, hogy a kápolna mellett közt - nehéz sebesültjei közül nehányat otthagyva továbbment, s éjfél után Ceglédre ért, s beszállásolt”. A bevetett magyar csapatokat 20.000 főre és 48 lövegre becsüli J. W. WARRE TYNDALE, 1850. 117. p. 143 Perczel - OHB, Törökszentmiklós, 1849. jan. 23. reggel 7 óra. MOL OHB 1849:1711., az OHB által közzétett kivonatos változatát ld. BŐHM J. - FARKA GY. - CSIKÁNY T. 1998. 63-64. p. 144 Perczel: Hadi intézkedés. Szolnok, 1849. jan. 24. HL 1848-49. 10/405., 10/405a. közli BORÚS J. 1975. 96-99. p.; BŐHM J. - FARKA GY. - CSIKÁNY T. 1998. 65. p. 145 LÁSZLÓK. 2001. 25. p. 146 Meszéna Ferenc és Szerelmei Miklós: Relation über die Wegnahme von Szolnok am 22- te Januar 1849. MOL Görgey-lt. b/21. fase. Német nyelvű hadijelentések. 147 HERMANN R. 1995. 124. p. 243
